Egy érdekes döntés – az F1-LIVE ügy (T-10/09)

2004. április 13‑án a Racing-Live SAS közösségi védjegybejelentési kérelmet nyújtott be az alábbi ábrás megjelölésre:

A védjegy árujegyzéke a következő volt:
16. osztály: „Folyóiratok, brosúrák, könyvek; valamennyi ilyen áru a Formula–1 területén”;
38. osztály: „Könyvek, folyóiratok és újságok számítógépes terminálok útján történő közlése és terjesztése; valamennyi ilyen szolgáltatás a Formula–1 területén”;
41. osztály: „Elektronikus könyv‑, magazin‑ és időszaki lapkiadás; szórakoztatási tárgyú információk; versenyek szervezése az interneten; helyfoglalás showműsorokra; online játékok; valamennyi ilyen szolgáltatás a Formula–1 területén”.

2005. május 2‑án a Formula One Licensing BV (a továbbiakban: FOL) összetéveszthetőség miatt felszólalt a védjegybejelentés ellen. A felszólalás 3 db korábbi „F1” szóvédjegyen és egy ábrás közösségi védjegyen alapult:
– egy Dániában, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Magyarországon oltalmat élvező nemzetközi védjegyen, amely többek között oltalmat élvez a 16., 38. és 41. osztályokban;
– egy német nemzeti védjegyen, amely a 41. osztályban („sportesemények szervezése”) élvez oltalmat;
– egy egyesült királysági védjegyen, amely a 16. osztályban („papír, kártyák, karton, nyomdai, festék és rajzkészletek; katalógusok”) és a 38. osztályban („távközlési szolgáltatások; elektronikus adat‑ és képátvitel informatikai terminálokon és hálózatokon keresztül”) élvez oltalmat;
– továbbá az alábbi közösségi ábrás védjegyen, amely oltalma többek között kiterjed a 16., 38. és 41. osztályokra.


A FOL azt állította, hogy az összes védjegy erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezik.
2007. október 17-én az OHIM felszólalási osztálya elutasította a védjegybejelentést, azonban 2008. október 16-i határozatával az OHIM első fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát. A fellebbezési tanács úgy érvelt, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye, ugyanis az ütköző megjelölések nyilvánvaló különbségeket mutatnak fel. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a mindennapi fogyasztókból és szakértő felhasználókból álló érintett vásárlóközönség az „f” betű és az „1” számjegy kombinációját a versenyautók egy csoportjának vagy az ilyen versenyautókkal kapcsolatos versenyeknek az általános megjelöléseként érzékeli. Ezáltal arra a következtetésre jutott, hogy a korábbi védjegyek jó hírneve csak az ábrás védjegy „F1” elemével kapcsolatban áll fenn.

A FOL ezután az Európai Bírósághoz fordult, és kérte a Törvényszéktől az OHIM határozatának hatályon kívül helyezését. Keresetében a FOL arra hivatkozott, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások többségükben azonosak, egyébként meg rendkívül hasonlóak, továbbá vitatta a fellebbezési tanács álláspontját, hogy az „F” betű és az „1” számjegy kombinációja leíró lenne. Ezen kívül kifejtette, hogy mind a szóvédjegyek, mind az ábrás védjegy esetében az „F1” a domináns elem, így vizuális, hangzásbeli és fogalmi síkon nagyfokú hasonlóság áll fenn közöttük.

A Törvényszék álláspontja szerint is külön kell vizsgálni a szó- és az ábrás védjegyeket.
A benyújtott bizonyítékok alapján a Törvényszék azt állapította meg, hogy a reklámozás az elmúlt 10 évben az ábrás védjegyre vonatkozott és az F1 megjelölést mindig a fenti logóval együtt használták. Ezenfelül megállapította, hogy az átlagfogyasztók számára az „F1” a Formula–1 szokásos rövidítése, és a versenyautók egy csoportjának általános megjelölése, továbbá, hogy a „Formula–1” kifejezést általánosan használják egy autóversenysport megjelölésére, amelyet a vásárlóközönség nem kifejezetten a felperes által szervezett versenyekkel társít.

A Törvényszék rámutatott arra is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint általánosságban a vásárlóközönség egy összetett védjegy leíró elemét nem tekinti a védjegy által keltett összbenyomás megkülönböztető és domináns elemének, így az érintett vásárlóközönség az „F1” elemet a bejelentett védjegyben nem megkülönböztető elemként, hanem leírásra használt elemként észleli.

A szóvédjegyek és a bejelentés összehasonlításakor a Törvényszék megállapítása szerint bár vizuálisan és hangzásbelileg bizonyos fokú hasonlóság fennáll, fogalmi szempontból csekély a hasonlóság, ugyanis bár a bejelentett védjegy is a versenyautók bizonyos típusát jelöli és a Formula–1 versenyek utal, a bejelentő a védjegyéhez hozzáadja a „live” szót, amely egy esemény egyenes adását vagy közvetítését írja le, fogalmi szempontból a korábbi védjegyhez képest gazdagabb tartalommal. Ezáltal a Törvényszék arra az álláspontra jutott, hogy az ütköző védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.

Az ábrás védjegyek összehasonlításával kapcsolatban megállapították, hogy habár hangzásbelileg és fogalmilag itt is fennáll bizonyos hasonlóság a két védjegy között, az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésének keretében, amelyet a vizuális hasonlóság hiánya és az a tény jellemez, hogy a hangzásbeli és a fogalmi hasonlóság csak korlátozott mértékű, elegendő azt megállapítani, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a vitatott megjelölések között nem áll fenn az összetévesztés veszélye, mivel az érintett vásárlóközönség a bejelentett védjegyet nem tévesztené össze a felperes védjegyével.
A fenti indokok alapján tehát a Törvényszék a keresetet elutasította.

Az ítélet teljes szövege magyarul itt elérhető.

Az olvasók mit gondolnak? Hasonlóak-e vagy sem?

A blog szerkesztője dr. Mező Barnabás ügyvéd, jelenleg az Oppenheim Ügyvédi Iroda szellemi-tulajdonvédelemmel foglalkozó csoportjának tagja.