A CJEU formatervezési mintaoltalmi ügyben hozott első ítélete

2011. október 20-án az Európai Bíróság meghozta a rég várt döntését a C-281/10P számú, PepsiCo vs OHIM – Grupo Promer ügyben. Ez a döntés azért fontos, mert ez az első olyan ügy, amelyben az Európai Unió Bíróságának a Törvényszéktől érkezett fellebbezés folytán egy közösségi formatervezési mintaoltalmi ügyben kellett állást foglalnia, továbbá ez volt az első alkalom, hogy amikor lehetőség nyílt arra, hogy tisztázza a Bíróság az OHIM által a közösségi formatervezési minták tekintetében hozott határozatok uniós bíróságok általi felülvizsgálatának korlátait és módjait.

A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet szerint a formatervezési minta akkor részesülhet oltalomban, ha új és egyéni jellegű. Egyéni jellegű a minta, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz, de az egyéni jelleg megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a formatervezési mintaoltalom szerzője milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.

A kérdéses ügyben a PepsiCo közösségi formatervezési mintáját egy korábbi ütköző spanyol minta alapján kívánták megsemmisíteni.

A PepsiCo mintája a következő volt:

A megsemmisítési kérelem alapjául szolgáló korábbi spanyol minta a következő volt:

Mindkét érintett minta kör alakú, promóciós termékekként terjesztett, gyűjthető játékkorongokra ún. „pogokra”, más néven “tazokra” vagy “rapperekre” vonatkozott. Egy további videó a pogokról:

Az OHIM megsemmisítési osztálya első fokon megsemmisítette a mintát, amely ellen a PepsiCo fellebbezett. A fellebbezés révén az OHIM fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte a megsemmisítési osztály említett határozatát és elutasította a megsemmisítési kérelmet.

A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a szóban forgó formatervezésiminta‑oltalomhoz kapcsolódó termékek a promóciós cikkek sajátos kategóriájába, az úgynevezett tazo vagy rapper nevű termékek (játékkorongok) körébe tartoznak, és ennélfogva az ilyen promóciós cikkek kitalálójának alkotói szabadsága „szigorúan korlátozott”. A fellebbezési tanács ebből azt a következtetést vonta le, hogy a szóban forgó formatervezési mintákon található kisebb eltérések is elegendők ahhoz, hogy a tájékozott használóban eltérő összbenyomást alakítsanak ki.

A Gropo Promer az OHIM e döntése ellen keresetet nyújtott be a Törvényszékhez. A Törvényszék az OHIM fellebbezési tanácsának döntésével ellentétben azonban azt állapította meg, hogy a fellebbezési tanács által megállapított különbségek nem elegendők ahhoz, hogy a vitatott formatervezési minta a tájékozott használóban eltérő összbenyomást alakítson ki, mint a korábbi formatervezési minta. Következésképpen a Törvényszék hatályon kívül helyezte a vitatott határozatot.

E döntés ellen a PepsiCo fellebbezett, melynek révén az Európai Unió Bíróságának lényegében négy kérdésre kellett választ adnia:

  • – az alkotói szabadságfok korlátai
  • – a tájékozott használó fogalma és figyelmének szintje
  • – a bírósági felülvizsgálat terjedelme
  • – lehetséges-e magukat a termékeket összehasonlítani a szóban forgó formatervezési minták helyett

Az első kérdést illetően a Törvényszék korábbi döntésében úgy ítélte meg, hogy a minta középen levő kör forma, a kiemelkedő szél és a szóban forgó formatervezési minták hasonló arányai nem a szerzőik alkotói szabadságának korlátozásából adódnak. The Európai Unió Bírósága hangsúlyozta, hogy a Bíróság a fellebbezés során csupán jogi értékelést végez, és nem vonhatja kétségbe a Törvényszék ténybeli megállapításait, kivéve, ha az ügy hozzá benyújtott irataiból következően megállapításai tárgyilag tévesek. Jelen esetben azonban nem ez volt a helyzet.

Érdekes lett volna ha a Bíróság a főtanácsnokra “hallgatva”, érdemeben is állást foglalt volna a kérdésben. A főtanácsnok indítványában megállapította, hogy az alkotói szabadságfok korlátaival kapcsolatban lényegében két álláspont létezik. Az egyik szerint pusztán a funkcionális korlátokat kell figyelembe venni, a másik álláspont szerint (így érvelt az OHIM is) az olyan esetleges „standard” tulajdonságokat is figyelembe kell venni, amelyeket a piac elvár, de technikailag nem szükségesek. A főtanácsnok úgy foglalt állást, hogy a alkotói szabadság korlátainál csupán a funkcionális korlátokat kell figyelembe venni, a piac által “diktált” korlátokat nem.

A tájékozott használó fogalmával és figyelmének szintjével kapcsolatban az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy ezt a fogalmat úgy kell értelmezni, mint a védjegyjogban alkalmazandó átlagos fogyasztó (akitől nem várnak el semmilyen különleges ismeretet, és aki általában nem hasonlítja közvetlenül össze az ütköző védjegyeket) és a komoly technikai ismeretekkel rendelkező szakember között elhelyezkedő köztes fogalmat. Így a tájékozott használó fogalmát úgy lehet értelmezni, mint amely – akár személyes tapasztalata, akár az adott ágazatra vonatkozó kiterjedt ismeretei folytán – nem átlagosan figyelmes, hanem különösen éber használót jelöl. Következésképpen a magának a tájékozott használónak a természetéből fakad, hogy amikor lehetséges, a termékeket közvetlenül összehasonlítja. A tájékozott használó figyelmének szintjével kapcsolatban a Bíróság azt állapította meg, hogy a tájékozott használó bár nem a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó, aki rendszerint egészében érzékeli a formatervezési mintát, és nem vizsgálja annak egyes részeit, nem is olyan szakértő vagy szakember, aki képes részletesen megfigyelni az ütköző formatervezési minták között esetlegesen fennálló minimális eltéréseket.

A PepsiCo a a bírósági felülvizsgálat terjedelmével kapcsolatban úgy érvelt, hogy a minták közötti eltérések és hasonlóságok Törvényszék által lefolytatott aprólékos vizsgálata túlmutat a Törvényszék a mintaoltalmi rendeletben megállapított feladatán, és annak megállapítását, hogy fennáll-e az összbenyomás, az OHIM fellebbezési tanácsára kell bízni. A Bíróság viszont megállapította, hogy a Törvényszék a részletes vizsgálat lefolytatásával nem lépett túl a közösségi formatervezési mintaoltalmi rendelet által a határozatok megváltoztatására vonatkozóan számára biztosított jogkörön.

Végül a PepsiCo szerint hibás volt az ütköző formatervezési minták értékelését a felek által szemléltető céllal bemutatott tényleges termékminták összehasonlítására alapítani. A Bíróság úgy foglalt állást, hogy mivel a formatervezési mintáknál az összehasonlítást végző személy olyan tájékozott használó, aki különbözik az átlagos fogyasztótól, nem minősül tévedésnek, ha a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomás értékelésekor figyelembe veszik azokat a ténylegesen forgalmazott termékeket, amelyek ezeknek a formatervezési mintáknak megfelelnek. A Bíróság hozzátette továbbá, hogy a tényleges termékek összehasonlítására csak szemléltetésképpen, a már levont következtetések megerősítése céljából került sor, és az nem tekinthető a megtámadott ítélet indokolása alapjának.

Forrás: Curia

A blog szerkesztője Mező Barnabás ügyvéd, aki jelenleg az Oppenheim Ügyvédi Iroda szellemitulajdon-védelemi csoportjának tagja.