Hétfőn volt szerencsém személyesen részt venni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és a Magyar Védjegy Egyesület közös szervezésében megrendezésre került II. védjegyszakmai ügyfélfórumon.
A fórumon dr. Gonda Imre, dr. Tóháti Márta és dr. Hegedűs Viktória tartott nagyon hasznos előadásokat, mely előadások az IP Translator által felvetett elméleti és gyakorlati kérdéseket boncolgatták.
Bár a blogon röviden már beszámoltam az IP Translator döntésről, úgy gondolom, hogy e bejegyzésben részletesebben is szükséges ismertetni az alapproblémát.
Egy védjegy lajstromozásának két alapvető összetevője egyrészt a megjelölés, másrészt azok az áruk és szolgáltatások, amelyeket e megjelölésnek jelölnie kell. A Sieckmann‑ügyben hozott ítéletben az Európai Bíróság meghatározta azokat a feltételeket, amelyeket egy megjelölésnek ki kell elégítenie ahhoz, hogy védjegyoltalom tárgyát képezze. A Sieckmann‑ügyben a Bíróság megállapította, hogy a megjelölésnek világosnak, pontosnak, önmagában teljesnek, könnyen hozzáférhetőnek, érthetőnek, tartósnak és objektívnek kell lennie oly módon, hogy a megjelölést pontosan azonosítani lehessen. Ez két célt szolgál: egyrészt lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára, hogy világosan és pontosan ismerjék a védjegyet képező megjelölés természetét annak érdekében, hogy eljárhassanak a bejelentések előzetes vizsgálatával, másrészt lehetővé teszi a megfelelő és pontos védjegylajstrom vezetését.
Az IP Translator ügy (C-307/10. sz. ügy) lehetőséget adott az Európai Bíróság számára a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások meghatározásánál irányadó szabályok megállapítására, és közvetett módon az OHIM által alkalmazott szabályok hatályának értékelésére. E kérdés kiváltképpen azért volt fontos, mert egyes nemzeti védjegyhivatalok és az OHIM eltérő gyakorlatokat alakítottak ki.
A WIPO által adminisztrált Nizzai Osztályozás, melynek 10. kiadása 2012. január 1-jén lépett hatályba, osztályainak jegyzéke 2002. január 1‑je óta 34 áru-, és 11 szolgáltatási osztályt tartalmaz. Minden egyes osztályt több általános kifejezés jelöl, amelyeket átfogóan „fejezetcímnek” (angol elnevezéssel „class headingnek”) neveznek, és amely általános jelleggel írják le azokat a területeket, amelyekre főszabály szerint az ezen osztályba tartozó áruk vagy szolgáltatások tartoznak. Az áruk és szolgáltatások betűrendes jegyzéke körülbelül 12 000 szócikket tartalmaz. Védjegybejelentéskor lehetséges akár fejezetcímmel, akár az egyes áruk/szolgáltatások tételes felsorolásával kialakítani az árujegyzéket.
Az OHIM elnöke 4/03. sz. közleményében kifejtette, hogy amennyiben a védjegy árujegyzékének kialakítása az osztályok fejezetcímeinek feltüntetésével történik, azt úgy kell értelmezni, hogy a fejezetcímmel történő megjelölés megfelel az abba az osztályba tartozó valamennyi áru és szolgáltatás igénylésének. Ezt az álláspontot többen, így például az angolszász államok vitatták, lényegében a „kontinentális” és az „angolszász” álláspont összecsapásáról szól az IP Translator ügy. A Nizzai Osztályozás fejezetcímeit ugyanis kétféleképpen lehet értelmezni. A fejezetcímek megjelölése jelentheti azt, hogy a bejelentő az adott osztályban minden árut/szolgáltatást meg kívánt jelölni (ld. az OHIM álláspontját), vagy azt is, hogy a fejezetcímben megtalálható áruk/szolgáltatások csak szó szerint azt jelentik, ami a fejezetcímben találhatók.
A Chartered Institute of Patent Attorneys (CIPA) ezért „kreált” egy teszt ügyet annak érdekében, hogy az Európai Bíróság döntsön a fenti két értelmezés között. A CIPA 2009. október 16‑án védjegybejelentési kérelmet terjesztett elő az „IP TRANSLATOR” megjelölés nemzeti védjegyként történő lajstromozása iránt. A lajstromoztatni kért szolgáltatások feltüntetésénél a CIPA a Nizzai Megállapodás 41. osztálya fejezetcímének általános kifejezéseit alkalmazta, nevezetesen a következő leírást: „Nevelés; szakmai képzés; szórakoztatás; sport- és kulturális tevékenységek”. Bár a fejezetcím szó szerint nem tartalmazza a „fordítási szolgáltatásokat”, a fordítási szolgáltatások a 41. osztályba tartoznak.
A védjegybejelentést elutasították, mivel a lajstromozást végző az említett kérelmet a 4/03. sz. közlemény alapján értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy az nem csupán a CIPA által a fejezetcímben szó szerint megjelölt szolgáltatásokra, hanem a Nizzai Osztályozás 41. osztályába tartozó valamennyi egyéb szolgáltatásra is kiterjedt, ideértve a fordítási szolgáltatásokat is. Ez utóbbi szolgáltatások tekintetében az „IP TRANSLATOR” megjelölés szerinte egyrészt nem alkalmas a megkülönböztetésre, másrészt pedig leíró jellegű. Ezenfelül, nincs bizonyíték arra, hogy az „IP TRANSLATOR” szómegjelölés a védjegybejelentés időpontja előtt a fordítási szolgáltatások tekintetében a használat révén megszerezte volna a megkülönböztető képességet. Ezenkívül, a CIPA nem kérte, hogy e szolgáltatásokat vegyék ki a védjegy‑bejelentési kérelmének árujegyzékéből.
A CIPA e határozatot megtámadta a bíróság előtt, arra való hivatkozással, hogy bejelentési kérelmében nem jelölte meg az említett 41. osztályba tartozó fordítási szolgáltatásokat, és így azokra a kérelem nem is terjedt ki. A High Court of Justice előzetes döntésért fordult az Európai Bírósághoz és a következő kérdéseket tette fel:
- Szükséges‑e a védjegybejelentés hatálya alá tartozó különböző áruk vagy szolgáltatások sajátos fokú egyértelműséggel és pontossággal történő meghatározása, és ha igen, milyen sajátos fokú egyértelműséggel és pontossággal?
- Megengedhető‑e a [Nizzai Osztályozás] fejezetcímei általános kifejezéseinek használata a védjegybejelentés hatálya alá tartozó különböző áruk vagy szolgáltatások meghatározása céljából?
- Szükséges‑e vagy megengedhető‑e a [Nizzai Osztályozás] fejezetcímei általános kifejezéseinek ilyen használatát a […] 4/03. sz. közleménnyel […] összhangban értelmezni?”
A Bíróság úgy foglalt állást, hogy
- az egyes áruk vagy szolgáltatások meghatározásának világosnak és pontosnak kell lennie.
- a fejezetcímben alkalmazott általános kifejezések alkalmazhatóak, amennyiben azok megfelelnek a világosság és pontosság követelményeinek.
- A fejezetcímet alkalmazó bejelentőnek pontosítania kell, hogy kérelme az ezen osztály betűrend szerinti jegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egészére, vagy azok közül csupán bizonyos árukra, illetve szolgáltatásokra vonatkozik‑e. Amennyiben a bejelentés az említett áruk és szolgáltatások közül csak bizonyos árukra és szolgáltatásokra vonatkozik, a bejelentő köteles pontosítani, hogy az említett osztályba tartozó áruk, illetve szolgáltatások közül melyekre vonatkozik a kérelme.
Dr. Gonda Imre előadásában részletesen bemutatta, hogy a milyen következményei vannak a Bíróság döntésének, például ennek megfelelően az OHIM és az SZTNH is módosította gyakorlatát.
Dr. Hegedűs Viktória előadásában bemutatta, hogy a milyen gyakorlati problémákat vet fel a fejezetcímek hatályának új értelmezése és pár hasznos példával és tanáccsal szolgált az új védjegybejelentések benyújtásával kapcsolatban.
Dr. Tóháti Márta előadásában pedig a taxonómiáról, mint a lehetséges megoldásról tartott előadást.
