Védjegy AdWords hirdetésben történő használata – a BergSpechte ügy

Az IP Law blogon új rovat indul, melynek célja, hogy az utóbbi évek IP-vel kapcsolatos előzetes döntéseit vegye számba, ugyanis az Európai Bíróság ezen határozatai kötelezők nemcsak az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kezdeményező nemzeti bíróság, hanem a tagállamok valamennyi bírósága számára is. A sorozat különös hangsúlyt fektet a védjegyekkel kapcsolatos előzetes döntésekre.

A sorozat első tagjaként a C-278/08. számú Bergspecthe ügyet mutatom be. Az alapügy tényállása szerint a felperes (a Die BergSpechte Outdoor Reisen und Alpinschule Edi Koblmüller GmbH) a jogosultja az alábbi osztrák védjegynek a 25. osztályában tartozó áruk, különösen ruházati cikkek, a 39. osztályba tartozó szolgáltatások, különösen utazások szervezése és a 41. osztályba tartozó szolgáltatások (nevelés, oktató tanfolyamok, sport‑ és kulturális tevékenységek) vonatkozásában:

Az alperes cég (a trekking.at Reisen GmbH) a felpereshez hasonlóan úgynevezett „outdoor” utazásokat (túrákat, kalandutazásokat és hegyi expedíciókat) szervez. Az alperes hirdetései a 2007 augusztusa és szeptembere közötti időszakban az „Edi Koblmüller” és a „Bergspecthe” szavakat a keresőbe beírva a szponzorált hirdetések között jelentek meg. Az elsőfokú bíróság, a Landesgericht Wels ideiglenes intézkedéssel eltiltotta az alperest az „Edi Koblmüller”, illetve a „Bergspechte” keresőkifejezések AdWords hirdetésben történő használatától. Az Oberlandesgericht módosította az említett ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában hozott végzést, mely ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Oberster Gerichtshof-hoz. Az Oberster Gerichtshof felfüggesztette az eljárást és a következő kérdéseket terjesztette az Európai Bíróság elé:

Úgy kell‑e értelmezni a [89/104] irányelv 5. cikkének (1) bekezdését, hogy a védjegynek a védjegyjogosult számára fenntartott módon való használatát jelenti a védjegy vagy ahhoz hasonló megjelölés (így például szóelemből és ábrás elemből összetett védjegy szóelemének) kulcsszóként történő használata a keresőmotor‑üzemeltetőnél, amelynek következtében a védjegy vagy az ahhoz hasonló megjelölés mint keresőkifejezés keresőmotorba való begépelése esetén azonos vagy hasonló áruk vagy szolgáltatások reklámja jelenik meg a képernyőn?

Ha az első kérdésre igenlő válasz adandó:

  1. a) Attól függetlenül sérül-e a védjegy jogosultjának kizárólagos joga a védjeggyel azonos keresőkifejezés azonos áruk vagy szolgáltatások reklámozása céljából történő használata esetén, hogy a reklám a találati listában vagy attól térben elkülönülő reklámblokkban jelenik meg, illetve hogy azt „szponzorált link”-ként jelölik meg?
  2. b) Hasonló árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjeggyel azonos megjelölés használata, vagy azonos vagy hasonló árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegyhez hasonló megjelölés használata esetén kizárható-e az összetéveszthetőség, ha a reklámot „szponzorált link”-ként jelölik meg, és/vagy az nem a találati listában, hanem attól térben elkülönülő reklámblokkban jelenik meg?”

A Bíróságnak tehát arra kellett választ adnia, hogy jogszerű-e valamely védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés internetes reklámszolgáltatások keretében, kulcsszóként történő, anélkül való használata, hogy a védjegy jogosultja e használathoz hozzájárult volna. Azaz más szavakkal, felléphet-e a védjegyjogosult, ha harmadik személy a védjegyjogosult védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló kulcsszó alapján olyan árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó AdWords hirdetést jeleníttet meg, amelyek az említett védjegy árujegyzékében szereplő árukkal vagy szolgáltatásokkal azonosak vagy azokhoz hasonlóak.

A Bíróság a Google ítéletre hivatkozva megállapította, hogy a hirdető által internetes reklámszolgáltatás keretében kulcsszóként kiválasztott megjelölés e hirdető eszköze hirdetése megjelenítésének előidézésére, és így „gazdasági tevékenység körében” történő használatnak minősül, valamint a hirdető áruival, illetve szolgáltatásaival kapcsolatos használatra kerül sor még abban az esetben is, ha a kulcsszóként kiválasztott megjelölés magában a hirdetésben nem szerepel. Mindazonáltal a védjegyjogosult csak abban az esetben léphet fel a hirdetővel szemben, ha azonos megjelölések használata esetén a használat veszélyezteti a védjegy valamely funkcióját, hasonló megjelölések esetén, pedig ha fennáll az összetévesztés veszélye.

Mivel a kulcsszóként használt kifejezés nem azonos a védjeggyel, a kérdés az, hogy az alperes használata sérti-e a védjegy valamely funkcióját. A Google ügyben hozott ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a megvizsgálandó releváns funkciók a származásjelző és a reklámfunkció.

A reklámfunkciót illetően a Bíróság az említett ítéletben megállapította, hogy a más védjegyével azonos megjelölésnek az „AdWords”‑höz hasonló reklámszolgáltatás keretében történő használata nem veszélyezteti a védjegy e funkcióját.

A származásjelző funkciót illetően a Bíróság úgy vélte, hogy azon kérdés, miszerint sérti‑e a védjegy e funkcióját, ha a védjeggyel azonos kulcsszó alapján az internethasználóknak harmadik személy hirdetését mutatják, különösen az említett hirdetés megjelenítésének módjától függ. Sérül a védjegy származásjelző funkciója, ha a hirdetés nem teszi lehetővé, vagy csupán nehézségek árán teszi lehetővé a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó számára annak megállapítását, hogy a hirdetésben szereplő áruk vagy szolgáltatások a védjegyjogosulttól, ahhoz gazdaságilag kapcsolódó vállalkozástól vagy pedig ellenkezőleg, harmadik féltől származnak‑e. E vonatkozásban a Bíróság azt is pontosította, hogy ha harmadik fél hirdetése azt sugallja, hogy gazdasági kapcsolat áll fenn e harmadik fél és a védjegyjogosult között, azt a következtetést kell levonni, hogy sérül a védjegy származásjelző funkciója. Hasonlóképpen, ha a hirdetés – bár nem sugallja, hogy gazdasági kapcsolat állna fenn – a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások származása tekintetében annyira homályos marad, hogy a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó a promóciós link és a hozzá kapcsolt reklámüzenet alapján nem képes annak felismerésére, hogy a hirdető a védjegyjogosulttól független harmadik személy‑e, vagy ellenkezőleg, ahhoz gazdasági kapcsolat fűzi, azt a következtetést kell levonni, hogy sérül a védjegy származásjelző funkciója.

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kereste a választ, hogy a védjegy alapján a jogosultját megillető oltalom eltérő tartalmú lehet‑e attól függően, hogy harmadik félnek az említett védjeggyel megegyező, vagy ahhoz hasonló kulcsszó alapján megjelenített hirdetése a „szponzorált linkek” rovatban vagy máshol szerepel. A Bíróság rámutatott, hogy kétségtelen, hogy az alapeljárás tárgyát képező jogvita csupán a valamely védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölések internetes reklámszolgáltatás keretében történő olyan használatára vonatkozik, amely a hirdetéseknek az említett szolgáltatás nyújtója által üzemeltetett keresőmotor „szponzorált linkek” rovatában történő megjelenését eredményezi. E feltételek mellett az említett jogvita megoldása szempontjából nem szükséges megvizsgálni a védjegy által a jogosultjának biztosított oltalmat abban az esetben, ha harmadik felek hirdetései a „szponzorált linkek” rovaton kívül jelennek meg. Emiatt a második kérdésre nem kell választ adni.

Ez az ügy volt a Google ítélet után a második olyan előzetes döntés, amely az Adwords szolgáltatás átal felvetett védjegyjogi kérdésekkel foglalkozott. Nem meglepően a Bíróság a Google ítélettel hasonló végkövetkeztetésre jutott, az Európai Bíróság ez ügyben sem látta a védjegy reklámfunkciójának sérelmét fennforogni, a származásjelző funkció sérelmével kapcsolatban viszont lényegében azonos módon foglalt állást.

A blog szerkesztője Mező Barnabás ügyvéd, aki jelenleg az Oppenheim Ügyvédi Iroda szellemitulajdon-védelmi csoportjának tagja.