Szellemi alkotások joga – szellemi tulajdon

szellemi alkotások joga, szellemi tulajdon-védelem

“A szellemi alkotás kreatív emberi tevékenység során létrejött olyan mű, amely nem anyagi formában, hanem információként létezik.”

A szellemi alkotások joga stúdium a szellemi tulajdon tárgyainak védelmét hivatott biztosítani. A szellemi tulajdon-védelmi szabályozás fő célja a szellemi alkotások létrehozásának ösztönzése, amely úgy biztosítható legjobban, ha a szellemi alkotást létrehozó személy vagy csoport abszolút jogok révén védelmet kap, hiszen így egyszerre honorálható a már létrejött szellemi termék, és ösztönözhető a befektetés jogi védelme útján a további alkotás.

A szakirodalomban viták vannak arról, hogy a “szellemi alkotás” vagy a “szellemi tulajdon” fogalmának a használata a szerencsésebb-e, külföldön a “szellemi tulajdon” (“intellectual property”) fogalmának használata terjedt el. A “szellemi tulajdon” fogalma az oltalmazni kívánt javak gazdasági-tulajdoni aspektusát ragadja meg, a “szellemi alkotások” fogalma pedig az alkotás személyhez fűződő elemeit tekinti elsődlegesnek. A “szellemi alkotások” fogalom használata azért is pontatlan, mert léteznek olyan oltalmi tárgyak, amelyek nem a szó szoros értelemben vett “alkotások” (pl. árujelzők), az alkotói tevékenység hiányzik belőlük, illetve vannak olyan szellemi tulajdon-védelmi tárgyak (pl. biotechnológiai találmányok), amelyeknél gyakran megkérdőjelezhető, hogy ezek ténylegesen az alkotóik személyiségét fejezik-e ki.

Bár a fenti fogalmak pontos dogmatikai elhatárolása fontos (ennek megfelelően az új Ptk.-ból a “szellemi alkotások joga” kifejezés eltűnik), álláspontom szerint a “szellemi alkotás” és “szellemi alkotások joga” fogalmak használata sem okoz különösebb problémát a gyakorlatban.

Mindamellett nem kétséges, hogy a “szellemi alkotások joga” a polgári jog önálló területe.  Ezt erősíti meg az is, hogy mind a “régi” (1959. évi IV. törvény), mind az “új Ptk”. megtartja azt a konstrukciót, hogy az egyes oltalmi formák szabályozását ágazati külön törvények keretében biztosítja, a Ptk. szabályai pedig mögöttesek lesznek, tehát az egyes törvények keretében nem szabályozott kérdések tekintetében a Ptk. háttérjogszabálynak minősül. Az egyes ágzatai törvények a “Jogforrások” menüpont alatt elérhetők.

Az “új Ptk.” ellenben változást is hoz. A “régi Ptk.” 86. § (1) bekezdése generálklauzulaként deklarálta, hogy a “szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll”, azaz e rendelkezés védelem alá helyezett minden szellemi alkotást (ezt nevezzük a “hézagmentes oltalom elvének”), azon “szellemi alkotásokat” is, amelyek az ágazati törvények keretében nem lehettek nevesítve. Ez a rendelkezés tehát arra szolgálat, hogy olyan “szellemi alkotásoknak” is jogi védelmet biztosított, amelyek az egyes nevesített oltalmi formák oltalmi kritériumainak nem feleltek meg, az más eszközzel nem voltak védhetők az adott alkotások. A “régi Ptk.” nem határozza meg, hogy mi minősül “szellemi alkotásnak”, ugyanakkor a védelem két kritériumát mégis megállapítja. A törvény 86. §-ának (3) bekezdése szerint – ha külön törvény másként nem határozza meg az oltalom feltételeit – csak akkor védett a szellemi alkotás, ha társadalmilag széles körben felhasználható és még nem vált közkinccsé. Az “új Ptk” szakít a “hézagmentes oltalom” elvével, így az új Ptk. hatályba lépése után már csak azok a “szellemi alkotások” lesznek védettek, amelyeket az ágazati törvények kifejezetten védelemben részesítenek.

A szellemi tulajdon-védelemnek két nagy területét különböztetjük meg, melyek a szerzői jog és az iparjogvédelem.

szerzi jogi védelemiparjog-védelem

A szellemi tulajdon-védelem területén születtek olyan átfogó nemzetközi egyezmények, amelyek főbb szabályait a legtöbb ország saját jogának részéve tette. Az átfogó jogi szabályozást adó nemzetközi egyezményekről bővebben:

Párizsi Uniós Egyezmény, Trips egyezmény

Print Friendly
Share and Enjoy

    Comments are closed.