Az Apple mintaüzleteinek kialakítása lehet védjegy. De mire jó ez?

Az Apple mintaüzletei kialakítását tervrajzként ábrázolta egyik védjegybejelentésében, de mivel az eljáró német hivatal számára kérdéses volt, hogy bejelentett megjelölés oltalmazható-e védjegyként, a német hivatal jogértelmezés végett az Európai Unió Bíróságához fordult. Bár a bíróság a júliusban meghozott előzetes döntésében az Apple számára kedvező döntést hozott, a döntés számos  kérdést vet fel a védjegy alapján történő jogérvényesítéssel kapcsolatban.

Az alapügy szerint 2010-ben az Apple az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi és védjegyhivatalánál védjegyoltalmat szerzett a mintaüzleteinek („flagship stores”) színes (többek között a metálszürke és a világosbarna színeket tartalmazó) tervrajzának ábrázolásából álló, alábbi térbeli védjegyre:

apple flagship store trademark

Az Európai Bíróság irányt mutatott a humor és paródia útvesztőjében

Az Európai Unió Bírósága a C‑201/13. számú Deckmyn ügyben hozott előzetes döntésében az Infosoc irányelv paródiával kapcsolatos rendelkezéseit értelmezte.

Az ügy tényállása szerint Johan Deckmyn úr (aki a Vlaams Belang flamand nacionalista párt tagja) 2011-ben olyan naptárakat osztott szét, amelyek címlapján az alábbi rajz szerepelt:

Az állítólagos paródia – forrás: IPKat

A saját védjegy sem véd meg a védjegybitorlástól?

2013. február 21-én megjelent az Európai Bíróság C‑561/11. számú ügyben (Fédération Cynologique Internationale v. Federación Canina Internacional de Perros de Pura Raza) született előzetes döntése. Az alapügy tényállásáról és Mengozzi főtanácsnok indítványáról a blogon már korábban beszámoltam. A főtanácsnok – megerősítve a Celeya ügyben tett megállapításait – arra az álláspontra helyezkedett, hogy adott esetben a saját védjegy se jelent feltétlenül védelmet a védjegybitorlási eljárásban, nem szükséges a bitorlás megállapíthatóságához a védjegybitorlási eljárás alapjául szolgáló védjegy elsőbbségénél későbbi, de azzal összetéveszthető védjegy előzetes törlése.

Pusztán egy linken keresztül hozzáférhető szerződés nem elég

Az 2012. július 5-én az Európai Unió Bírósága meghozta ítéletét a C‑49/11. számú előzetes döntéshozatal iránti ügyben (az előterjesztő bécsi bíróság előtt a felek a Content Services Ltd. és a Bundesarbeitskammer voltak).

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20‑i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozott. A Bíróság megállapította, hogy a távollevők között kötött szerződések esetén az olyan kereskedelmi gyakorlat, amely abban áll, hogy csak az érintett vállalkozás honlapjára mutató hiperlinken keresztül teszi hozzáférhetővé az e rendelkezésben előírt információkat, nem teljesíti az említett rendelkezés követelményeit, mivel ugyanezen rendelkezés értelmében ezen információkat nem „közli” e vállalkozás, és „nem kapja” meg a fogyasztó, továbbá mivel az olyan honlap, mint amelyről az alapügyben szó van, az említett 5. cikk (1) bekezdése értelmében nem tekinthető „tartós hordozófelületnek”.

Védjegybejelentés fejezetcímmel vagy mégsem? I. rész

A 2012. június 19-én a CJEU meghozta a rég várt ítéletét az IP Translator ügyben (C-307/10). A blogon 3 bejegyzés keretében fogom részletesebben ismertetni az ügyet, az OHIM válaszát, valamint azt, hogy az eset milyen gyakorlati kérdéseket és problémákat vet fel.

A Bíróság ítéletének rendelkező része egyébként a következő:

“A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a védjegybejelentés tárgyát képező árukat és szolgáltatásokat a bejelentő kellően egyértelműen és pontosan jelölje meg, annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők pusztán ennek alapján is meg tudják határozni a védjegy oltalmának terjedelmét.