Védjegybejelentés fejezetcímmel vagy mégsem II. rész

Az SZTNH nemrégben közzétette tájékoztatóját a Nizzai Megállapodás szerinti osztályozás fejezetcímeinek alkalmazásáról az IP Translator ügyre tekintettel. A blogon ezt változtatás nélkül, teljes egészében közzétesszük.

“1. Bevezetés

A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 50. §-ának (2) bekezdése alapján a védjegybejelentésnek tartalmaznia kell az árujegyzéket, amely azoknak az áruknak, illetve szolgáltatásoknak a felsorolása, amelyekkel kapcsolatban a megjelölésre védjegyoltalmat igényelnek. A Vt. 51. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján az árujegyzék a bejelentési nap elismerésének is feltétele. A Vt. 52. §-ának (3) bekezdése alapján az árujegyzékben az árukat, illetve a szolgáltatásokat a gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Osztályozás) szerinti osztályok feltüntetésével, és – lehetőség szerint – az abban szereplő elnevezések használatával kell felsorolni.

Védjegybejelentés fejezetcímmel vagy mégsem? I. rész

A 2012. június 19-én a CJEU meghozta a rég várt ítéletét az IP Translator ügyben (C-307/10). A blogon 3 bejegyzés keretében fogom részletesebben ismertetni az ügyet, az OHIM válaszát, valamint azt, hogy az eset milyen gyakorlati kérdéseket és problémákat vet fel.

A Bíróság ítéletének rendelkező része egyébként a következő:

“A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a védjegybejelentés tárgyát képező árukat és szolgáltatásokat a bejelentő kellően egyértelműen és pontosan jelölje meg, annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők pusztán ennek alapján is meg tudják határozni a védjegy oltalmának terjedelmét.