Védjegybejelentés fejezetcímmel vagy mégsem? IV. rész

A WIPO Nemzetközi Irodája (a továbbiakban: Nemzetközi Iroda) 2012. november 23-án tájékoztatást közölt a honlapján a Nizzai Megállapodás szerinti osztályozás fejezetcímeinek alkalmazásáról.

Egy korábbi bejegyzésben tárgyaltam, hogy az IP Translator ügy kapcsán az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy a fejezetcímet alkalmazó bejelentőnek pontosítania kell, hogy kérelme az ezen osztály betűrend szerinti jegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egészére, vagy azok közül csupán bizonyos árukra, illetve szolgáltatásokra vonatkozik‑e. Amennyiben a bejelentés az említett áruk és szolgáltatások közül csak bizonyos árukra és szolgáltatásokra vonatkozik, a bejelentő köteles pontosítani, hogy az említett osztályba tartozó áruk, illetve szolgáltatások közül melyekre vonatkozik a kérelme.

Védjegybejelentés fejezetcímmel vagy mégsem? III. rész

Hétfőn volt szerencsém személyesen részt venni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és a Magyar Védjegy Egyesület közös szervezésében megrendezésre került II. védjegyszakmai ügyfélfórumon.

A fórumon dr. Gonda Imre, dr. Tóháti Márta és dr. Hegedűs Viktória tartott nagyon hasznos előadásokat, mely előadások az IP Translator által felvetett elméleti és gyakorlati kérdéseket boncolgatták.

Bár a blogon röviden már beszámoltam az IP Translator döntésről, úgy gondolom, hogy e bejegyzésben részletesebben is szükséges ismertetni az alapproblémát.

Védjegybejelentés fejezetcímmel vagy mégsem? I. rész

A 2012. június 19-én a CJEU meghozta a rég várt ítéletét az IP Translator ügyben (C-307/10). A blogon 3 bejegyzés keretében fogom részletesebben ismertetni az ügyet, az OHIM válaszát, valamint azt, hogy az eset milyen gyakorlati kérdéseket és problémákat vet fel.

A Bíróság ítéletének rendelkező része egyébként a következő:

“A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a védjegybejelentés tárgyát képező árukat és szolgáltatásokat a bejelentő kellően egyértelműen és pontosan jelölje meg, annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők pusztán ennek alapján is meg tudják határozni a védjegy oltalmának terjedelmét.