Az 2012. július 5-én az Európai Unió Bírósága meghozta ítéletét a C‑49/11. számú előzetes döntéshozatal iránti ügyben (az előterjesztő bécsi bíróság előtt a felek a Content Services Ltd. és a Bundesarbeitskammer voltak).
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20‑i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozott. A Bíróság megállapította, hogy a távollevők között kötött szerződések esetén az olyan kereskedelmi gyakorlat, amely abban áll, hogy csak az érintett vállalkozás honlapjára mutató hiperlinken keresztül teszi hozzáférhetővé az e rendelkezésben előírt információkat, nem teljesíti az említett rendelkezés követelményeit, mivel ugyanezen rendelkezés értelmében ezen információkat nem „közli” e vállalkozás, és „nem kapja” meg a fogyasztó, továbbá mivel az olyan honlap, mint amelyről az alapügyben szó van, az említett 5. cikk (1) bekezdése értelmében nem tekinthető „tartós hordozófelületnek”.
Az ügy tényállása szerint az angol jog szerint alapított korlátolt felelősségű társaság, a Mannheimben (Németország) leányvállalatot üzemeltető Content Services német nyelvű, Ausztriában is hozzáférhető honlapján különböző online szolgáltatásokat kínált. Erről a honlapról többek között ingyenes szoftvereket vagy fizetős szoftverek próbaverzióit lehet letölteni. Az említett honlap használatához az internetfelhasználóknak jelentkezési adatlapot kellett kitölteniük. A megrendelésük leadása során az internetfelhasználóknak ki kell jelenteniük – nevezetesen az adatalapon megjelölt rubrika kipipálásával –, hogy elfogadják az általános szerződési feltételeket, továbbá lemondanak az elállási jogukról. A 97/7/EK irányelv 4. és 5. cikkében előírt információkat, különösen az elállási jogra vonatkozó információkat nem tüntették fel közvetlenül az internetfelhasználók számára, de a felhasználók megjeleníthették azokat a szerződés megkötése érdekében általuk kitöltendő oldalon található linkre kattintva. Ha az említett rubrika nem volt kipipálva, nem lehetett előfizetési szerződést kötni a Content Services‑szel.
Az érintett internetfelhasználó a megrendelése elküldését követően e‑mailt kapott a Content Services‑től, amely e‑mail egy internetes címre utalást, egy felhasználónevet és egy jelszót tartalmazott. Az e‑mail továbbá tájékoztatta a felhasználót arról, hogy a felhasználónév és a jelszó megadását követően azonnal hozzáfér a honlap tartalmához, és hogy a hozzáférési adatokat biztonságos helyen kell tárolnia. Azonban az e‑mail az elállási jogra vonatkozóan semmilyen tájékoztatást nem tartalmazott, az e joggal kapcsolatos információk csak az ugyanebben az e‑mailben küldött link útján voltak érhetők. A későbbiekben az internetfelhasználó a Content Services‑től a honlap tartalmához való 12 hónapos hozzáférésre vonatkozó 96 eurós számlát kapott. Ez a számla emlékeztetett arra, hogy az érintett internetfelhasználó lemondott az elállási jogáról, aminek következtében nincs többé lehetősége arra, hogy elálljon az előfizetési szerződéstől.
Az alapeljárást a Bundesarbeitskammer, a bécsi székhelyű fogyasztóvédelmi szervezet indította, amely azzal az indokkal vitatta a Content Services kereskedelmi gyakorlatát, hogy az megsért számos, a fogyasztók védelme céljából hozott, az uniós jog és a nemzeti jog által előírt rendelkezést. A Content Services, amely a Handelsgericht Wien előtt pervesztes lett, fellebbezést nyújtott be az e bíróság által hozott határozat ellen az Oberlandesgericht Wienhez. Az Oberlandesgericht Wien, mivel úgy vélte, hogy a jogvita eldöntéséhez a 97/7/EK irányelv rendelkezéseinek értelmezésére van szükség, az eljárás felfüggesztése mellett döntött, és az alábbi kérdést terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
„Teljesül‑e a [97/7] irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti azon követelmény, miszerint a fogyasztónak meg kell kapnia az ott meghatározott információk megerősítését olyan tartós hordozófelületen, amely a rendelkezésére áll, és amelyhez hozzáférhet, hacsak nem közölték vele ezeket az információkat már a szerződéskötéskor olyan tartós hordozófelületen, amely a rendelkezésére áll, és amelyhez hozzáférhet, ha ezeket az információkat a vállalkozó honlapjára mutató olyan hiperlink révén bocsátják a fogyasztó rendelkezésére, amely egy olyan szövegben található, amelyet a fogyasztónak kipipálással elolvasottként kell megjelölnie ahhoz, hogy szerződéses jogviszonyba léphessen?”
A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében arra várt választ, hogy akként kell‑e értelmezni a 97/7 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését, hogy az olyan kereskedelmi gyakorlat, amely abban áll, hogy csak az érintett vállalkozás honlapjára mutató hiperlinken keresztül teszi a fogyasztó számára hozzáférhetővé az e rendelkezésben előírt információkat, teljesíti az említett rendelkezés követelményeit.
A 97/7 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján a fogyasztónak írásban vagy más, olyan tartós hordozófelületen, amely a rendelkezésére áll, és amelyhez hozzáférhet, meg kell kapnia a releváns információk megerősítését megfelelő időben, hacsak a szerződés megkötését megelőzően nem közölték már ezeket az információkat a fogyasztóval írásban vagy más ilyen hordozófelületen.
Így a fogyasztónak legalább meg kell kapnia:
– írásos tájékoztatást az elállási jog gyakorlásának feltételeiről és eljárási szabályairól,
– a szállító telephelyének földrajzi címét, ahová a fogyasztó benyújthatja kifogásait,
– az értékesítés utáni szolgáltatásokra és a szavatossági, illetve jótállási jogokra vonatkozó információkat,
– a szerződés felbontásának feltételeit, ha határozatlan időre szól, vagy tartama az egy évet meghaladja.
A Bíróság úgy találta, hogy a pusztán linken keresztül hozzáférhetővé tett információt nem „közölték” a fogyasztóval, azokat a fogyasztó nem „megkapta meg”, mivel az általános nyelvhasználat szerint a “kapni” és “közöni” kifejezések egy átadási eljárásra utalnak, az első a fogyasztó, a második a közlő fél szempontjából. Az információk átadására vonatkozó eljárás keretében nincs szükség arra, hogy az információk címzettje külön lépést tegyen. A fogyasztó számára történő linkküldés esetén viszont a fogyasztónak lépéseket kell tennie, hogy tudomást szerezzen a szóban forgó információkról, és mindenképpen rá kell kattintania a linkre. Ezen kívül a BÍíróság megállapította, hogy az pusztán egy link és a kereskedő honlapja, mint hordozófelületek a 97/7 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében nem tekinthetők „tartós hordozófelületnek”, mivel az eladó honlapja, amelyre a fogyasztó számára megjelölt link mutat, nem teszi lehetővé a fogyasztónak a személyesen neki címzett információk oly módon történő tárolását, hogy a fogyasztó megfelelő időtartamig azokhoz hozzáférhessen, és azokat változatlan formában reprodukálja, azok tartalmának az eladó által történő egyoldalú módosításának bármilyen lehetőségét kizárva.
Hazánkban jelenleg a távollevők között között szerződésekről szóló 17/1999. (II.5) Kormányrendelet 2. § határozza meg, hogy a fogyasztót a szerződéskötés előtt mely információkról kell tájékoztatni. Úgy vélem, hogy a fenti döntés meggyőzi az elektronikus kereskedelmi tevékenységt folytató piaci szereplőket, hogy a szerződéstkötést megerősítő emailhez csatolják az általános és speciális feltételeiket tartalmazó tájékoztatást, azt ne csupán a honlapjukra mutató linken keresztül tegyék közzé.