Hell done – feketeleves de mégis világos?

Leíró jellegű-e a „világos” szó kávétermékekre? Oltalmazható-e európai uniós védjegyként „Hell” szó kávétermékkel kapcsolatban? Az Európai Bíróság egy nemrégiben született döntésében állást foglalt ebben a kérdésben.

Az egyik ismert magyar energiaital-gyártó társaság a közelmúltban elhatározta, hogy termékportfólióját kávétermékekkel és kávés tejitalokkal bővíti. A termékek népszerűsítésére igen széleskörű kampányt indított Magyarországon és világszerte. A kampány nagyságrendjét jelzi többek között az is, hogy a kampány reklámarcai Bruce Willis és a „Despacito” slágerből is ismert Zuleyka Rivera voltak:

Az EUIPO előtt – a „Hell” leíró jellegű kávétermékekre

Az érintett társaság új kávés italai vonatkozásában Európai Uniós védjegyoltalmat kívánt szerezni a „HELL” szómegjelölésre.

Ennek megfelelően a társaság európai uniós védjegybejelentést nyújtott be a „HELL” szóra a Nizzai Megállapodás szerinti 30. osztályba tartozó „Kávé; Kávéaromák; Kávéitalok; Kávékivonatok; Kávéesszenciák; Kávékoncentrátumok; Tejes kávéitalok; Kávé tejjel; Koffeinmentes kávé; Ízesített kávék; Kávé kifőtt formában; Malátakávé-kivonatok; Jegeskávék.” áruk vonatkozásában.

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala 2019. január 14. napján értesítette a bejelentőt, hogy a bejelentett megjelölés az EUVr. 7. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjára, valamint (2) bekezdésére tekintettel nem részesülhet védjegyoltalomban, azaz EUIPO szerint nem rendelkezik megkülönböztetőképességgel és leíró jellegű.

Az EUIPO megállapította, hogy a „HELL” szó német nyelven „világos” jelentéssel bír, és az EUIPO álláspontja szerint az érintett fogyasztók a megjelölést úgy érzékelnék, hogy az arról ad tájékoztatást, hogy az áruk világos pörkölésű kávék vagy világos pörkölésű kávét tartalmaznak. Következésképpen a megjelölés a szóban forgó áruk fajtáját írja le, így a HELL szónak egyértelműen leíró jellege van, és nem részesülhet védjegyoltalomban.

A bejelentő az EUIPO értesítésére adott válaszban kifejtette, hogy az EUIPO az értesítésben a megjelölés megkülönböztető képességét a vonatkozó EU-s gyakorlattal ellentétben nem vizsgálta egyenként az árujegyzékben megjelölt áruk tekintetében, hanem csupán összefoglaló megállapításokat tett. A bejelentő kifejtette, hogy „malátakávé-kivonatok” tekintetében nem merülhet fel, hogy az áru világos pörkölésű kávé vagy világos pörkölésű kávét tartalmaz. A malátakávé malátából (azaz gabonából) készülő koffeinmentes termék, melyet a malátacukor karamellizálódásával állítanak elő. Ennek megfelelően ez a termék csak a nevében kávé, kávébabot egyáltalán nem tartalmaz, az elutasításban megjelölt világos pörköléssel nem állítható elő, így ezen áru esetében fel sem merülhet a megjelölés leíró jellege.

A bejelentő ezen kívül kifejtette, hogy a bejelentett „HELL” szó bár az angol „pokol” jelentés mellett német nyelven „világos” jelentéssel is bír, nem írja le az áruk fajtáját. A „HELL” szó német nyelven önmagában egyáltalán nem használt kifejezés a „világos pörkölésű kávé” megnevezésére, német nyelven a „világos kávépörkölés” megnevezésére más, ragozott kifejezés („Heller Erröstung”) használatos. A bejelentő kifejtette azt is, hogy a nagybetűvel írt „HELL” megjelölésről, az átlagos német fogyasztó elsődlegesen nem a „világos” szóra, hanem az alapszintű angol szókincs részét képező „pokol” szóra asszociálna, tekintettel arra, hogy német nyelven a főnevek nagy kezdőbetűvel, a jelzők pedig kis kezdőbetűvel íródnak.

A bejelentő érvelésének megfontolása után az EUIPO úgy döntött, hogy a bejelentést elfogadja „malátakávé-kivonatok” vonatkozásában, azonban a védjegybejelentést az árujegyzékben megjelölt többi áru vonatkozásában elutasította.

A fenti határozat ellen a bejelentő 2019. augusztus 3-án fellebbezést nyújtot be, az EUIPO Második Fellebbezési Tanácsa azonban 2020. március 25-én kelt határozatával a védjegybejelentés részleges elutasítását hasonló indokolás mellett jóváhagyta. Az EUIPO az érintett vásárlóközönséget illetően megállapította, a kifogásolt áruk a mindennapi áruk körébe tartoznak, amelyek elsősorban az átlagfogyasztót célozzák, de a vevők körébe tartoznak kereskedők és vendéglátóipari szakemberek is, akik professzionális vásárlóknak tekintendők. Az EUIPO megállapította továbbá, hogy a „HELL” szó a német anyanyelvű fogyasztó számára kávéfajtákkal, kávékészítményekkel kapcsolatban azok világos pörkölésű változatára fog utalni, a „Röstung” („pörkölés”) főnév jelenléte nélkül is. A bejelentett megjelölés tehát közvetlenül és egyértelműen tájékoztatja az érintett fogyasztói kört, hogy a 30. osztályba tartozó különböző kávékészítmények alapja „világos” pörkölésű kávé.

A bejelentő érvelése a Törvényszék előtt

2020. május 27-én a bejelentő keresetet nyújtott be az Európai Bíróság Törvényszékéhez. Mivel az EUIPO Második Fellebbezési Tanácsának határozata utalt arra, hogy kétségbe vonható, hogy a német fogyasztók mindenfajta ábrás, a „pokol”-ra utaló fogalmi kapaszkodó nélkül a „HELL” szó angol jelentésére gondolnának, a bejelentő kifejtette, hogy minden termékén megjelenik egy ördögfejet ábrázoló ábrás megjelölés, mely a megjelölés angol nyelvű jelentését evokálja. A bejelentő hangsúlyozta továbbá, hogy ismertsége, angol nyelvű marketingszlogenjei és főként angol nyelvű marketingkampánya miatt vélhető, hogy az átlagos német nyelvű fogyasztó a „HELL” szó láttán elsődlegesen az angol „pokol” szóra asszociál.

A korábban felsorakoztatott érvek mellett a bejelentő kifejtette, hogy a védjegybejelentés árujegyzékében található kifogásolt áruk átlagos fogyasztási cikkek, a releváns fogyasztói kör a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztókból áll, akik számára nem ismert, hogy létezik világos pörkölés, ugyanis a világos pörkölés nem tekinthető az érintett áruk szokásos, széles körben bevett pörkölési módjának. Az átlagos fogyasztó jellemzően sötét pörkölésű kávéval találkozik, a világos pörkölésről létéről, mint pörkölési módról csak a professzionális fogyasztók (pl. baristák) rendelkezhetnek ismeretekkel.

Hangsúlyozta azt is, hogy a kávék jellemző tulajdonságaként az átlagos német nyelvű fogyasztó elsődlegesen nem a „világos” jelleget idézi fel. Éppen ellenkezőleg, az átlagos német nyelvű fogyasztó a kávék jellemző tulajdonságaként a kávék „sötét” vagy „fekete” jellegére asszociál és a fogyasztandó késztermék (a kávé) valójában a szó szoros értelmében véve egyáltalán nem világos színű, hanem kifejezetten sötét.

A Törvényszék határozata – nem leíró a „HELL” szó kávékra

A Törvényszék a bejelentő fenti érvelése nyomán az EUIPO Második Fellebbezési Tanácsának 2020. március 25‑i határozatát hatályon kívül helyezte.

A Törvényszék megállapította, hogy

  • a bejelentett védjegy leíró jellegét az átlagos figyelmi szintet tanúsító, szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó észlelése alapján kell értékelni, mivel a nagyközönség és szakmai közönség egyrészt nem határolható el pontosan, másrészt nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy a két közönség gyökeresen eltérő módon észlelné a megjelölést;
  • „úgy tűnik, hogy – ahogyan ezt a felperes is állítja – az árujegyzékében megjelölt áruk inkább sötét színűek”;
  • az érintett vásárlóközönség részéről gondolati erőfeszítést igényel, hogy a Megjelölés és az említett áruk között a „világos pörkölés” gondolatán keresztül kapcsolatot teremtsen. Következésképpen a bejelentett védjegy és a szóban forgó áruk között nem áll fenn hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében sem kellően közvetlen, sem kellően konkrét kapcsolat. Az érintett vásárlóközönség ugyanis a fent említett gondolati erőfeszítés szükségessége miatt nem észlelheti a bejelentett védjegyet azonnal és további gondolkodás nélkül a szóban forgó áruk, illetve azok egyik jellemzőjének leírásaként. Ezt a következtetést „megerősíti az a – szintén a felperes által hivatkozott – tény, hogy a megjelölés ragozatlan formáját tartalmazó jelzős kifejezés nyelvtanilag helytelen, és hogy a nyelvtanilag helyes „világos kávé” kifejezést németül nem használják a világos pörkölésű kávékészítményekre.”
  • a benyújtott bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy a világos pörkölés nem ismert a nagyközönség számára, a benyújtott bizonyítékok azt sugallják, hogy a világos pörkölésű kávékészítmények rétegterméknek számítanak.

Mindezekből az következik, hogy az EUIPO Fellebbezési Tanácsa megsértette az EUVr. 7. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontját azzal a megállapításával, hogy a bejelentett védjegy leíró jellegű a szóban forgó áruk tekintetében. Más szavakkal a Törvényszék határozatával elhárult az akadály, hogy a bejelentő védjegyoltalmat szerezzen az általa bejelentett szómegjelölésre.

Az érintett ügyben többek között jelen bejegyzés szerzője látta el a bejelentő képviseletét a védjegy bejelentésétől kezdve mind az EUIPO előtti eljárásban, mind az Európai Bíróság előtti keresettel kapcsolatban.

Jogkimerülés újratöltve – tiszta Schweppest önt a bíróság a pohárba

Megtilthatja-e a Schweppes Spanyolországban az Egyesült Királyságból származó Scweppes termékek paralell importját, ha Spanyolországban a Schweppes védjegy jogosultja a Schweppes International Ltd, míg az Egyesült Királyságban a Coca Cola?

Ez az ügy azért is jelentős, mert az IHT ítélet (C-9/93) után több mint 20 évvel terjesztettek elő olyan, jogkimerüléssel kapcsolatos előzetes döntéshozatal iránti kérdéseket, ahol azonos eredetű, az Európai Gazdasági Térség (EGT) több államában fennálló, párhuzamos védjegyjogok önkéntes megosztása volt a kérdés.

Cikkajánló: „Csipkerózsika vagy zombi? Szunnyadó védjegyek Magyarországon és az Európai Unióban”

Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle legfrissebb, decemberi számában „Csipkerózsika vagy zombi? Szunnyadó védjegyek Magyarországon és az Európai Unióban” címmel megjelent László Áron kollégmmal közösen írt cikkünk.

A cikkben részletezzük, hogy a magyar és az európai uniós védjegyrendszerben különféle jogkövetkezményei lehetnek annak, ha a jogosult megszakítás nélkül öt éven keresztül elmulasztja védjegye használatát. Mivel azonban a védjegy oltalma mindaddig fennáll, amíg az illetékes szerv a megszűnését meg nem állapítja, sok olyan védjegy szerepel a védjegylajstromban, amelyek esetében a használat hiánya miatti megszűnés megállapításának lehetne helye. Ezeket a védjegylajstromban szereplő, de valójában nem használt és így a megszűnés megállapításával fenyegetett védjegyeket nevezhetjük „alvó” vagy szunnyadó védjegyeknek”

A cikk végigköveti, hogy az európai uniós és a magyar jogszabályok milyen más választ adnak arra az esetre, ha a szunnyadó védjegy használatát újrakezdik, és az ily módon „feltámasztott” védjegy jogosultja e védjegy alapján egy későbbi – azonos vagy összetéveszthető – védjeggyel szemben fellép. A cikk teljes egészében a következő linken tekinthető meg.

Védjegyportfóliók – fontos változások várhatóak

Ha a bejelentő

  • 2012. június 22. napja előtt szerzett európai uniós védjegyoltalmat vagy az Európai Uniót megjelölő nemzetközi védjegyoltalmat, és
  • az oltalom terjedelmét a nizzai osztályozásban szereplő fejezetcím alapján határozta meg,

az Európai Unió Védjegy Rendeletének 28. cikk (8) bekezdése alapján az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala részére benyújtott nyilatkozatban tisztázhatja, hogy a bejelentés napján a nizzai osztályozás szerinti fejezetcím szó szerinti jelentésén kívül eső áruk és szolgáltatások tekintetében is kért védjegyoltalmat. Amennyiben a jogosult nem él e lehetőséggel, az oltalom terjedelme a nizzai osztályozás fejezetcímében foglaltak szó szerinti jelentésére korlátozódik.

E nyilatkozat benyújtására szolgáló határidő 2016 szeptember 24-én jár le.

 

 

 

Az Apple mintaüzleteinek kialakítása lehet védjegy. De mire jó ez?

Az Apple mintaüzletei kialakítását tervrajzként ábrázolta egyik védjegybejelentésében, de mivel az eljáró német hivatal számára kérdéses volt, hogy bejelentett megjelölés oltalmazható-e védjegyként, a német hivatal jogértelmezés végett az Európai Unió Bíróságához fordult. Bár a bíróság a júliusban meghozott előzetes döntésében az Apple számára kedvező döntést hozott, a döntés számos  kérdést vet fel a védjegy alapján történő jogérvényesítéssel kapcsolatban.

Az alapügy szerint 2010-ben az Apple az Amerikai Egyesült Államok szabadalmi és védjegyhivatalánál védjegyoltalmat szerzett a mintaüzleteinek („flagship stores”) színes (többek között a metálszürke és a világosbarna színeket tartalmazó) tervrajzának ábrázolásából álló, alábbi térbeli védjegyre:

apple flagship store trademark

Az Interflora ügy – az angol bíró szerint a M & S bitorolt

A blogon korábban már röviden ismertetésre került az Interflora ügyben született előzetes döntés. Az előzetes döntésben az Európai Bíróság a védjegyek Google Adwords hirdetés keretében történő használatával foglalkozott.

Emlékeztetőül, az ügy tényállása szerint mind a felperes (az Interflora Inc.), mind az alperes (a Marks & Spencer plc., a továbbiakban: M & S), virágküldő szolgáltatást üzemeltet. Az alperes az „AdWords” reklámszolgáltatás keretében kiválasztotta az „Interflora” kulcsszót, valamint e kulcsszó kisebb eltérésekkel képzett változatait, továbbá az Interflora szót tartalmazó kifejezéseket (mint például „Interflora Flowers”, „Interflora Delivery”, „Interflora.com”, „Interflora.co.uk”). Amikor valamely internethasználó a Google keresőmotorjába az „interflora” szót vagy az említett valamely kifejezést írta be, akkor az alperes hirdetése jelent meg a „szponzorált linkek” rovatban.

A közösségi védjegyrendszer tervezett reformja – előadás

A szellemi tulajdon világnapját a WIPO vezette be 2000-ben. Anno azért esett április 26-ra a választás, mert 1970. április 26-án lépett hatályba a WIPO-t létrehozó szerződés.

A szellemi tulajdon világnapja tiszteletére a SZTNH hagyományosan szakmai rendezvény rendez, mely idén is megrendezésre került.

A rendezvény egyik előadása a közösségi védjegyrendszer tervezett reformjának legfontosabb elemeit (a közösségi védjegy irányelv és rendelet tervezett változásait) mutatta be. Dr. Gonda Imre és László Áron előadása az alábbi képre kattintva megtekinthető:

Cikkajánló – A forgalmazói védjegyhasználat egyes kérdései

Hogyan használhatja a forgalmazó vagy viszonteladó a védjegyjogosult védjegyét fizikai formában, használhatja-e ezenkívül cégnévként, kereskedelmi névként, illetve hogyan használhatja internetes meg jelenése során, regisztrálhat-e védjegyet tartalmazó doménnevet, feltüntetheti-e szóként vagy ábrás formában a védjegyet a honlapján, illetve használhatja-e a védjegyet a honlap metaelemeiben vagy Google AdWords-hirdetésben.

A fentiek mind olyan kérdések, amelyekkel a gyakorlat során számos alkalommal találkozunk. Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle legfrissebb számában (2013/2. szám) megjelent a kollégámmal, László Áron ügyvéddel közösen írt cikkünk, mely a forgalmazói védjegyhasználat egyes kérdéseit boncolgatja illetve a hatályos magyar és európai gyakorlatot elemezve megpróbál válaszolni a fenti kérdésekre.

A cikk a “Publikációk” menüpont alatt, vagy a következő linkre kattintva megtekinthető.

A saját védjegy sem véd meg a védjegybitorlástól?

2013. február 21-én megjelent az Európai Bíróság C‑561/11. számú ügyben (Fédération Cynologique Internationale v. Federación Canina Internacional de Perros de Pura Raza) született előzetes döntése. Az alapügy tényállásáról és Mengozzi főtanácsnok indítványáról a blogon már korábban beszámoltam. A főtanácsnok – megerősítve a Celeya ügyben tett megállapításait – arra az álláspontra helyezkedett, hogy adott esetben a saját védjegy se jelent feltétlenül védelmet a védjegybitorlási eljárásban, nem szükséges a bitorlás megállapíthatóságához a védjegybitorlási eljárás alapjául szolgáló védjegy elsőbbségénél későbbi, de azzal összetéveszthető védjegy előzetes törlése.

Pont kerülhet a BUD ügy végére?

A Törvényszék a T-225/06. RENV., T-255/06. RENV., T-257/06. RENV. és T-309/06. RENV. sz. egyesített ügyekben hozott ítéletével teljes egésében elutasította a Budějovický Budvar által benyújtott kereseteket.

Az ügy előzménye, hogy 1996-ban az Anheuser-Busch amerikai sörgyár védjegybejelentési kérelmet nyújtott be az OHIM-hoz a BUD megjelölés lajstromozása iránt. A bejelentés ellen a Budějovický Budvar cseh sörgyár felszólalást nyújtott be.

Felszólalásainak alátámasztására a cseh vállalat a Lisszaboni Megállapodás alapján Franciaországra, Olaszországra és Portugáliára kiterjedő hatállyal, másrészt Ausztriában az Ausztria és az egykori Csehszlovákia között létrejött kétoldalú szerződések alapján oltalomban részesülő „bud” megjelölésre hivatkozott. Az OHIM BoA elutasította a felszólalást, mellyel szemben a cseh sörgyár fellebbezett.