Cikkajánló – A forgalmazói védjegyhasználat egyes kérdései

Hogyan használhatja a forgalmazó vagy viszonteladó a védjegyjogosult védjegyét fizikai formában, használhatja-e ezenkívül cégnévként, kereskedelmi névként, illetve hogyan használhatja internetes meg jelenése során, regisztrálhat-e védjegyet tartalmazó doménnevet, feltüntetheti-e szóként vagy ábrás formában a védjegyet a honlapján, illetve használhatja-e a védjegyet a honlap metaelemeiben vagy Google AdWords-hirdetésben.

A fentiek mind olyan kérdések, amelyekkel a gyakorlat során számos alkalommal találkozunk. Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle legfrissebb számában (2013/2. szám) megjelent a kollégámmal, László Áron ügyvéddel közösen írt cikkünk, mely a forgalmazói védjegyhasználat egyes kérdéseit boncolgatja illetve a hatályos magyar és európai gyakorlatot elemezve megpróbál válaszolni a fenti kérdésekre.

A cikk a “Publikációk” menüpont alatt, vagy a következő linkre kattintva megtekinthető.

Adwords és védjegy újra – az Interflora ügy

Az Interflora ügyben az Európai Bíróság a Google és Bergpechte ügyekhez hasonlóan fontos megállapításokat tett a védjegyek Google Adwords hirdetés keretében történő használatával kapcsolatban.

Az ügy tényállása szerint a felperes Interflora Inc. társaság nemzetközi virágküldő hálózatot üzemeltetett, az alperes, a Marks & Spencer plc. (a továbbiakban: M & S), szintén virágok értékesítését és kézbesítését végezte. Az alperes az „AdWords” reklámszolgáltatás keretében kiválasztotta az „Interflora” kulcsszót, valamint e kulcsszó kisebb eltérésekkel képzett változatait, továbbá az Interflora szót tartalmazó kifejezéseket (mint például „Interflora Flowers”, „Interflora Delivery”, „Interflora.com”, „Interflora.co.uk”). Amikor valamely internethasználó a Google keresőmotorjába az „interflora” szót vagy az említett valamely kifejezést írta be, akkor az alperes egyik hirdetése jelent meg a „szponzorált linkek” rovatban. Az eljáró angol bíróság az eljárás felfüggesztése mellett döntött és az Európai Bírósághoz fordult előzetes döntésért. Az eljáró angol bíróság a következő kérdéseket intézte az Európai Bírósághoz:

Védjegy AdWords hirdetésben történő használata – a BergSpechte ügy

Az IP Law blogon új rovat indul, melynek célja, hogy az utóbbi évek IP-vel kapcsolatos előzetes döntéseit vegye számba, ugyanis az Európai Bíróság ezen határozatai kötelezők nemcsak az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kezdeményező nemzeti bíróság, hanem a tagállamok valamennyi bírósága számára is. A sorozat különös hangsúlyt fektet a védjegyekkel kapcsolatos előzetes döntésekre.

A sorozat első tagjaként a C-278/08. számú Bergspecthe ügyet mutatom be. Az alapügy tényállása szerint a felperes (a Die BergSpechte Outdoor Reisen und Alpinschule Edi Koblmüller GmbH) a jogosultja az alábbi osztrák védjegynek a 25. osztályában tartozó áruk, különösen ruházati cikkek, a 39. osztályba tartozó szolgáltatások, különösen utazások szervezése és a 41. osztályba tartozó szolgáltatások (nevelés, oktató tanfolyamok, sport‑ és kulturális tevékenységek) vonatkozásában:

Pusztán egy linken keresztül hozzáférhető szerződés nem elég

Az 2012. július 5-én az Európai Unió Bírósága meghozta ítéletét a C‑49/11. számú előzetes döntéshozatal iránti ügyben (az előterjesztő bécsi bíróság előtt a felek a Content Services Ltd. és a Bundesarbeitskammer voltak).

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20‑i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozott. A Bíróság megállapította, hogy a távollevők között kötött szerződések esetén az olyan kereskedelmi gyakorlat, amely abban áll, hogy csak az érintett vállalkozás honlapjára mutató hiperlinken keresztül teszi hozzáférhetővé az e rendelkezésben előírt információkat, nem teljesíti az említett rendelkezés követelményeit, mivel ugyanezen rendelkezés értelmében ezen információkat nem „közli” e vállalkozás, és „nem kapja” meg a fogyasztó, továbbá mivel az olyan honlap, mint amelyről az alapügyben szó van, az említett 5. cikk (1) bekezdése értelmében nem tekinthető „tartós hordozófelületnek”.