Válság után: 14 ismert logó paródiája

A 2008-as válság a legkomolyabb gazdasági krízis a 1929-33 közötti nagy gazdasági világválság óta. Amióta a világ világ, mindig humorral próbálta elfojtani az ember azt, ami a legjobban fájt. Ez a természetes emberi reakció mindenre, ami az életben kedvezőtlen, a feldolgozás egyik módja.

A blogon a következőkben eljátszunk azzal a gondolattal, hogy mi történhet néhány ismert nagyvállalat logójával a válságot követően. Jó nézelődést!

A domainvilág aktuális hírei – Líbia, Dél-Szudán

  1. A líbiai névtér nyilvántartójának honlapját hackerek törték fel

Nemrégiben a domainabc.hu adta hírül, hogy a líbiai névtér nyilvántartójának központi domain regisztrációs oldalát hackerek vették irányításuk alá.

A feltört oldal részlete

A weboldal feltöréséért, amely a nic.ly címen található, egy ’Electr0n’ nevű hacker csoport felelős. Az oldalon az eredeti honlapot lecserélve egy felkelők törekvéseit népszerűsítő tartalmat helyeztek el. A meglehetősen egyszerű oldal a korábbi vezetőt búcsúztatja “bye bye Qadaffi” üzenettel, valamint az oldalon a február 17-i dátum szerepel, ugyanis ezen a napon kezdődtek a felkelések az afrikai országban.

2. Dél-Szudán új domainvégződést kapott

Az ENSZ a 193. tagállamaként az július közepén ismerte el a Szudánból kivált Dél-Szudánt. Dél-Szudán augusztus 10-én megkapta saját országkódos domain végződését, mely a .ss végződés lett.

A szétválás meglehetősen nehéz feladat elé állítja az internetes honlapokat üzemeltetőket. A szétválás előtt a honlap tulajdonosok a szudáni .sd végződést használták, azonban az ország kettészakadásával – és az új dél-szudáni domain tartomány kijelölésével – várhatóan az új országban tevékenykedő cégeknek és szervezeteknek át kell költözniük a .ss végződés alá. Ez számos bonyodalmat okozhat a jövőben, hiszen a levelező partnerek által ismert e-mail címekre érkező levelek elveszhetnek. Továbbá ha a két ország közösen nem talál megoldást a bevezetett honlapokra mutató linkek, elmentett könyvjelzők és egyéb hivatkozások “végén” nem lesznek elérhetőek honlapok.

Forrás: Domainabc.hu

Domain név értékesítése és bérbeadása utáni adókötelezettség

A NAV által kiadott Adóvilág legutóbbi számában a domain nevek értékesítése és bérbeadása utáni adókötelezettséggel kapcsolatban közölt cikket. A cikk részletesen elemzi a a domain név magánszemély illetve kifizető részére történő értékesítésének, illetve a domain név bérbeadásának adójogi hátterét.

Kis pontatlanságként említhető az egyébként részletes cikkel kapcsolatban, hogy a cikk a domain név “tulajdonlása” kifejezést használja. Álláspontom szerint ez a kifejezés nem pontos, ugyanis a domain név regisztrálása során annak használója nem szerez “tulajdont” az internet egy kis szelete fölött, amely a domain névhez tartozik.

A Ptk. 94. § (2) bekezdése értelmében, ha a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre. Azaz azonosítóként használt megjelölés (nevezetesen egy domain név) esetén, a tulajdonjog szabályai nem alkalmazhatók.

Továbbá mivel a regisztrátorok nem rendelkeznek tulajdonjoggal a domain név felett, ezért a nemo plus iuris elve alapján ilyen tartalmú jogot nem is ruházhatnak tovább a használóra. Szerencsésebb tehát az a nézet, amely a domain név használatát csak egy vagyoni érték nyilvántartott használati jogaként értékeli.

Viszont nem vitás, hogy a domain nevek piaci értékkel rendelkeznek és átruházhatók, amely által vagyon szerezhető.

A teljes cikk, az Adóvilág 2011/9-es számában, illetve itt olvasható.

Közösségi védjegybíróság által elrendelt eltiltás területi hatálya

A Bíróság a C-235/09 sz. ítéletében (DHL Express France SAS v Chronopost SA) definiálta a bitorlási cselekményektől való, közösségi védjegybíróság által elrendelt eltiltás területi területi terjedelmét.

Az ügy tényállása rendkívül világos és egyszerű. A Chronopost a „WEBSHIPPING” megjelölésre vonatkozó francia és közösségi védjegyek jogosultja a többek között “expresszposta‑szolgáltatás üzemeltetése” vonatkozásában. A Chronopost egyik versenytársa, nevezetesen a DHL International, a „WEB SHIPPING”, „Web Shipping” és/vagy „Webshipping” megjelöléseket az internetes hálózaton elérhető expresszküldemény-kezelési szolgáltatás megjelölésére használta.

A Chronopost védjegybitorlás miatt beperelte a DHL-t, és a bíróság 2006-ban (a tribunal de grande instance de Paris) a francia védjegy bitorlás miatt elmarasztalta a DHL-t, viszont nem határozott a közösségi védjegy bitorlásáról. A Chronopost fellebbezett és a másodfokon eljáró bíróság (a cour d’appel de Paris) kényszerítő bírság terhe mellett eltiltotta a DHL-t a „WEBSHIPPING” és a „WEB SHIPPING” megjelölések használatának folytatásától.

A DHL ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatot nyújtott be, amelyet elutasítottak, továbbá a Chronopost is csatlakozó fellebbezést nyújtott be a Cour de cassation-hoz (a semmítőszékhez), amely szerint a cour d’appel de Paris ítélete sérti a 40/94 rendelet 1. és 98. cikkét, mivel – ahogy az ítélet indokolásából kitűnik – a kényszerítő bírság terhe melletti védjegybitorlástól eltiltás hatálya nem terjed ki az Európai Unió egész területére, csupán Franciaország területére.

A Cour de cassation ezért előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1. Úgy kell‑e értelmezni a [40/94] rendelet 98. cikkét, hogy a közösségi védjegybíróság által elrendelt eltiltás [az Unió] egész területén joghatállyal rendelkezik?

  1. Nemleges válasz esetén jogosult‑e a közösségi védjegybíróság kiterjeszteni kifejezetten ezt az eltiltást azon más tagállamok területére, ahol a bitorlással összefüggő cselekményeket elkövették, illetve megkísérelhetik?
  2. A fenti esetek valamelyikében azok a kényszerítő intézkedések, amelyekkel a bíróság a nemzeti joga alapján az általa meghatározott eltiltást kiegészítette, alkalmazhatók‑e azon tagállamok területén, ahol ez az eltiltás hatállyal rendelkezik?
  3. Ellenkező esetben a bíróság elrendelhet‑e ilyen kényszerítő intézkedést – amely hasonlít, vagy különbözik az általa a nemzeti joga értelmében elfogadott kényszerítő intézkedéshez – azon államok nemzeti joga alapján, amelyekben ez az eltiltás hatállyal rendelkezik?”

A Bíróság az első kérdésre igennel válaszolt, a rendeletet úgy kell értelmezni, hogy főszabály szerint az Unió egész területére kiterjed a közösségi védjegybíróságként eljáró nemzeti bíróság által elrendelt eltiltás hatálya.

A 40/94-es rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 98. cikk (1) és (2) bekezdés szerint:

“(1) Ha a közösségi védjegybíróság úgy találja, hogy az alperes a közösségi védjegyet bitorolja, vagy azt megkísérelte, a bíróság – feltéve, hogy nyomós okból ettől el nem tekint – eltiltja az alperest a közösségi védjegy bitorlásával vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától. A közösségi védjegybíróság – nemzeti jogszabályaival összhangban – meghozza továbbá azokat az intézkedéseket, amelyek az említett eltiltás végrehajtását biztosítják.
(2) A közösségi védjegybíróság minden egyéb kérdésben annak a tagállamnak a nemzeti jogát – ideértve nemzetközi magánjogát is – alkalmazza, amelyben a bitorlást elkövették, vagy megkísérelték.”

A Rendelet 98. cikkének (1) bekezdése értelmében a közösségi védjegy bitorlásától való eltiltás területi hatályát meghatározza mind az eltiltást elrendelő közösségi védjegybíróság joghatósága, mind a közösségi védjegyjogosult kizárólagos jogának területi terjedelme.

A Rendelet 92. cikk a) pontja alapján a közösségi védjegybíróságnak kizárólagos joghatósága van a közösségi védjegy bitorlásával összefüggő perekben, Ez a bíróság tehát többek között joghatósággal rendelkezik a tagállamok bármelyikének területén elkövetett bitorlási cselekményekre. Következésképpen a közösségi védjegybíróság joghatósága az Unió egész területére kiterjedhet.

Másrészt a közösségi védjegy jogosultjának kizárólagos joga főszabály szerint kiterjed az Unió egész területére, ahol a közösségi védjegyek egységes oltalmat élveznek, és hatállyal rendelkeznek.

A közösségi védjegyoltalom egységes jellegű, és mivel annak az Unió egész területén azonos hatálya van, e rendelkezésnek megfelelően az csak az Unió egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át, vagy lehet arról lemondani, illetve képezheti megszűnést megállapító vagy törlést kimondó, illetve használatát tiltó határozat tárgyát.

Tehát egyrészt a közösségi védjegyek érvényessége és bitorlása tárgyában hozott határozatoknak az Unió egész területére kiterjedő hatállyal kell bírniuk, hogy elkerülhetők legyenek a bíróságok, illetve az OHIM által hozott határozatok közötti ellentmondások, másrészt az ugyanazon felek között azonos cselekmények tárgyában a közösségi védjegyoltalom és az azzal párhuzamos nemzeti védjegyoltalom alapján indult perekben el kell kerülni, hogy egymásnak ellentmondó ítéletek szülessenek.

Ezért az egységes oltalom biztosítása érdekében a joghatósággal rendelkező közösségi védjegybíróság által elrendelt eltiltásnak főszabály szerint az Unió egész területére ki kell terjednie.

Mindazonáltal bizonyos esetekben korlátozott lehet az eltiltás területi hatálya. Ugyanis a közösségi védjegy jogosultjának a 40/94 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében szereplő kizárólagos joga odaítélésének az a célja, hogy e jogosult számára lehetővé tegye különös jogosulti érdekeinek védelmét, azaz annak biztosítását, hogy a védjegy betölthesse funkcióját. E jog gyakorlásának tehát azon esetekre kell korlátozódnia, amikor a megjelölés harmadik személy általi használata sérti vagy sértheti a védjegy alapvető funkcióit.

Következésképpen, ha az alapeljáráshoz hasonló körülmények között az eljáró közösségi védjegybíróság megállapítja, hogy a közösségi védjegy bitorlásával összefüggő cselekmények egyetlen tagállamra vagy az Unió területének egy részére korlátozódnak, többek között mivel az eltiltás iránti kérelem benyújtója – az általa benyújtott kereset terjedelmének szabad meghatározására vonatkozó jogkörének gyakorlása keretében – korlátozta a keresetének területi hatályát, vagy mivel az alperes bizonyítja, hogy a kérdéses megjelölés használata, többek között nyelvi okok miatt, nem veszélyezteti, illetve nem veszélyeztetheti a védjegy funkcióit, ennek a bíróságnak korlátoznia kell az általa elrendelt eltiltás területi hatályát.

Végül ki kell emelni, a közösségi védjegybíróság által a nemzeti joga alapján elrendelt kényszerítő intézkedés hatálya kiterjed a közösségi védjegybíróság tagállamától eltérő tagállamokra is. A Bíróság megjegyezte, hogy valamely kényszerítő intézkedés, így a közösségi védjegybíróság által a nemzeti joga alapján elrendelt kényszerítő bírság célja a bitorlással vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától való eltiltás végrehajtásának biztosítása. Ráadásul ezek az intézkedések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha azok ugyanazon a területen rendelkeznek hatállyal, mint az eltiltásról szóló bírósági határozat.

Ennélfogva az eltiltás végrehajtásának biztosítása érdekében, egy olyan tagállam bírósága előtti ügyben, ahol az eltiltást megsértették, ennek a bíróságnak – a belső jogában előírt szabályok és módozatok szerint – el kell ismernie, és végre kell hajtatnia a kényszerítő intézkedésekkel kiegészített határozatot. A lojális együttműködés elvének értelmében ugyanis a tagállamok és azok bíróságai kötelesek biztosítani a jogalanyok számára az uniós jogból eredő jogvédelmet.

Abban az esetben, ha a tagállam nemzeti joga nem ír elő ahhoz hasonló kényszerítő intézkedéseket, amelyekről a másik tagállamnak az eltiltást elrendelő közösségi védjegybírósága határozott, az eljáró bíróságnak az elrettentés célkitűzését a saját nemzeti joga azon irányadó rendelkezései alapján kell megvalósítania, amelyek az eredetileg elrendelt eltiltás végrehajtását azonos módon biztosíthatják.

Az ítélet magyarul itt elérhető.

Továbbá a Bíróság az ítélet hatásait elemző összefoglalója magyar nyelven e linkre kattintva megtekinthető.