Forgalmazók védjegyhasználata az interneten

2011. november 25-én dr. László Áron ügyvéd, az SBGK Ügyvédi Iroda tagja a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület székesfehérvári konferenciáján tartott előadást arról, hogy a forgalmazók milyen módon használhatják az interneten az általuk forgalmazott termékek gyártóinak védjegyeit.

A védjegyoltalom alapján ugyanis a jogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára (így pl. az áruk eladásra való felkínálása, szolgáltatás felajánlása, vagy reklámozás során). Ellenben a védjegyoltalom korlátainál a Vt. 15. §-a szerint “a védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja (…)

  1. b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;
  2. c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.”

A CJEU formatervezési mintaoltalmi ügyben hozott első ítélete

2011. október 20-án az Európai Bíróság meghozta a rég várt döntését a C-281/10P számú, PepsiCo vs OHIM – Grupo Promer ügyben. Ez a döntés azért fontos, mert ez az első olyan ügy, amelyben az Európai Unió Bíróságának a Törvényszéktől érkezett fellebbezés folytán egy közösségi formatervezési mintaoltalmi ügyben kellett állást foglalnia, továbbá ez volt az első alkalom, hogy amikor lehetőség nyílt arra, hogy tisztázza a Bíróság az OHIM által a közösségi formatervezési minták tekintetében hozott határozatok uniós bíróságok általi felülvizsgálatának korlátait és módjait.

A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet szerint a formatervezési minta akkor részesülhet oltalomban, ha új és egyéni jellegű. Egyéni jellegű a minta, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz, de az egyéni jelleg megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a formatervezési mintaoltalom szerzője milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.

A kérdéses ügyben a PepsiCo közösségi formatervezési mintáját egy korábbi ütköző spanyol minta alapján kívánták megsemmisíteni.

A PepsiCo mintája a következő volt:

A megsemmisítési kérelem alapjául szolgáló korábbi spanyol minta a következő volt:

Döntött az Európai Unió Bírósága a Philips és Nokia ügyekben

Az Európai Unió Bírósága december 1-én meghozta ítéletét a C-446/09 (Philips ügy) és C-495/09 (Nokia ügy) számú egyesített ügyekben.

A tényállás viszonylag egyszerű volt mindkét esetben. A Philips ügyben a belga vámhatóság lefoglalt egy Kínából érkező villanyborotvakészülék‑szállítmányt, amelyben a készülékek a Philips által kifejlesztett formatervezési mintákra hasonlítottak. A Philips eljárást indított a jogsértő készülékek gyártásában, forgalmazásában, és szállításában részt vevő cégek ellen. Az egyik alperes úgy érvelt, hogy nem lehet az árukat lefoglalni, majd azt követően szellemi tulajdonjogot sértő árunak minősíteni úgy, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy ezeket az Unióban fogják értékesíteni. Az eljáró bíróság ezért előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az Európai Bírósághoz.

A Nokia ügyben az Egyesült Királyságban a helyi vámszerv egy Hongkongból Kolumbiába tartó, mobiltelefonokat és azok kiegészítőit tartalmazó szállítmány átvizsgálása során hamis Nokia telefonokat talált, amelyeket lefoglalt. Később azonban – tekintettel arra, hogy nem volt bizonyíték arra, hogy az árukat a közösségen belül kívánják forgalomba hozni, az áruk csak tranzitban voltak – elrendelte az áruk lefoglalásának feloldását. A Nokia keresetet nyújtott be a vámszerv ellen, melyet a bíróság elutasított. A Nokia ezek után fellebbezett, és a fellebbezés során eljáró bíróság előzetes döntésért fordult az Európai Bírósághoz.