2013. február 21-én megjelent az Európai Bíróság C‑561/11. számú ügyben (Fédération Cynologique Internationale v. Federación Canina Internacional de Perros de Pura Raza) született előzetes döntése. Az alapügy tényállásáról és Mengozzi főtanácsnok indítványáról a blogon már korábban beszámoltam. A főtanácsnok – megerősítve a Celeya ügyben tett megállapításait – arra az álláspontra helyezkedett, hogy adott esetben a saját védjegy se jelent feltétlenül védelmet a védjegybitorlási eljárásban, nem szükséges a bitorlás megállapíthatóságához a védjegybitorlási eljárás alapjául szolgáló védjegy elsőbbségénél későbbi, de azzal összetéveszthető védjegy előzetes törlése.
Kategória: Védjegy
Védjegyekkel kapcsolatos bejegyzések az IP Law blogon
Pont kerülhet a BUD ügy végére?
A Törvényszék a T-225/06. RENV., T-255/06. RENV., T-257/06. RENV. és T-309/06. RENV. sz. egyesített ügyekben hozott ítéletével teljes egésében elutasította a Budějovický Budvar által benyújtott kereseteket.
Az ügy előzménye, hogy 1996-ban az Anheuser-Busch amerikai sörgyár védjegybejelentési kérelmet nyújtott be az OHIM-hoz a BUD megjelölés lajstromozása iránt. A bejelentés ellen a Budějovický Budvar cseh sörgyár felszólalást nyújtott be.
Felszólalásainak alátámasztására a cseh vállalat a Lisszaboni Megállapodás alapján Franciaországra, Olaszországra és Portugáliára kiterjedő hatállyal, másrészt Ausztriában az Ausztria és az egykori Csehszlovákia között létrejött kétoldalú szerződések alapján oltalomban részesülő „bud” megjelölésre hivatkozott. Az OHIM BoA elutasította a felszólalást, mellyel szemben a cseh sörgyár fellebbezett.
Adwords és védjegy újra – az Interflora ügy
Az Interflora ügyben az Európai Bíróság a Google és Bergpechte ügyekhez hasonlóan fontos megállapításokat tett a védjegyek Google Adwords hirdetés keretében történő használatával kapcsolatban.
Az ügy tényállása szerint a felperes Interflora Inc. társaság nemzetközi virágküldő hálózatot üzemeltetett, az alperes, a Marks & Spencer plc. (a továbbiakban: M & S), szintén virágok értékesítését és kézbesítését végezte. Az alperes az „AdWords” reklámszolgáltatás keretében kiválasztotta az „Interflora” kulcsszót, valamint e kulcsszó kisebb eltérésekkel képzett változatait, továbbá az Interflora szót tartalmazó kifejezéseket (mint például „Interflora Flowers”, „Interflora Delivery”, „Interflora.com”, „Interflora.co.uk”). Amikor valamely internethasználó a Google keresőmotorjába az „interflora” szót vagy az említett valamely kifejezést írta be, akkor az alperes egyik hirdetése jelent meg a „szponzorált linkek” rovatban. Az eljáró angol bíróság az eljárás felfüggesztése mellett döntött és az Európai Bírósághoz fordult előzetes döntésért. Az eljáró angol bíróság a következő kérdéseket intézte az Európai Bírósághoz:
Saját védjegy esetén is marasztalhatnak bitorlásban?
A Juzgado de lo Mercantil n. 1 de Alicante spanyol bíróság érdekes kérdésben kérte az Európai Bíróság állásfoglalását, nevezetesen, hogy lehetséges-e védjegybitorlási perben marasztalni azt az alperest, aki a felperesnél későbbi, lajstromozott védjeggyel rendelkezik.
2012. november 15-én megszületett Mengozzi főtanácsnok véleménye a C‑561/11 számú eljárásban, amely erre a kérdésre igennel válaszolt.
Az alapügy felperese, a Fédération Cynologique Internationale (a továbbiakban: FCI), egy, 1911‑ben a kinológia támogatása céljából létrehozott nemzetközi egyesület, mely a következő 2005. június 28‑án bejelentett és 2006. július 5‑én lajstromozott védjegy jogosultja a 35., 41., 42. és 44. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében:
Védjegy AdWords hirdetésben történő használata – a BergSpechte ügy
Az IP Law blogon új rovat indul, melynek célja, hogy az utóbbi évek IP-vel kapcsolatos előzetes döntéseit vegye számba, ugyanis az Európai Bíróság ezen határozatai kötelezők nemcsak az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kezdeményező nemzeti bíróság, hanem a tagállamok valamennyi bírósága számára is. A sorozat különös hangsúlyt fektet a védjegyekkel kapcsolatos előzetes döntésekre.
A sorozat első tagjaként a C-278/08. számú Bergspecthe ügyet mutatom be. Az alapügy tényállása szerint a felperes (a Die BergSpechte Outdoor Reisen und Alpinschule Edi Koblmüller GmbH) a jogosultja az alábbi osztrák védjegynek a 25. osztályában tartozó áruk, különösen ruházati cikkek, a 39. osztályba tartozó szolgáltatások, különösen utazások szervezése és a 41. osztályba tartozó szolgáltatások (nevelés, oktató tanfolyamok, sport‑ és kulturális tevékenységek) vonatkozásában:
Védjegybejelentés fejezetcímmel vagy mégsem? IV. rész
A WIPO Nemzetközi Irodája (a továbbiakban: Nemzetközi Iroda) 2012. november 23-án tájékoztatást közölt a honlapján a Nizzai Megállapodás szerinti osztályozás fejezetcímeinek alkalmazásáról.
Egy korábbi bejegyzésben tárgyaltam, hogy az IP Translator ügy kapcsán az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy a fejezetcímet alkalmazó bejelentőnek pontosítania kell, hogy kérelme az ezen osztály betűrend szerinti jegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egészére, vagy azok közül csupán bizonyos árukra, illetve szolgáltatásokra vonatkozik‑e. Amennyiben a bejelentés az említett áruk és szolgáltatások közül csak bizonyos árukra és szolgáltatásokra vonatkozik, a bejelentő köteles pontosítani, hogy az említett osztályba tartozó áruk, illetve szolgáltatások közül melyekre vonatkozik a kérelme.
Védjegybejelentés fejezetcímmel vagy mégsem? III. rész
Hétfőn volt szerencsém személyesen részt venni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és a Magyar Védjegy Egyesület közös szervezésében megrendezésre került II. védjegyszakmai ügyfélfórumon.
A fórumon dr. Gonda Imre, dr. Tóháti Márta és dr. Hegedűs Viktória tartott nagyon hasznos előadásokat, mely előadások az IP Translator által felvetett elméleti és gyakorlati kérdéseket boncolgatták.
Bár a blogon röviden már beszámoltam az IP Translator döntésről, úgy gondolom, hogy e bejegyzésben részletesebben is szükséges ismertetni az alapproblémát.
A forgalmazói védjegyhasználat aspektusai – a Royal Canin bolt ügy
A blogon már korábban jelent meg egy bejegyzés a forgalmazói védjegyhasználat kérdéseivel kapcsolatban. László Áron összefoglalója szerint az alapprobléma a forgalmazói és a védjegy-jogosulti érdek ütközése. Nevezetesen a védjegyjogosultnak kizárólagos joga a védjegy használatára, a forgalmazók pedig rendszerint azzal védekeznek, hogy egyrészt mivel ők árulják a védjegyjogosultak eredeti termékeit, valamilyen módon meg kell nevezniük azokat, ehhez pedig szükségszerű, hogy használják a védjegyet, másrészt a termékeket jogszerű módon, esetleg magától a védjegyjogosulttól vásárolták meg, így az eladások fokozása a védjegyjogosultnak is érdeke, a védjegyjogosult bevételeit is növeli.
A forgalmazói védjegyhasználat jogszerű módjával kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla 2012. május 12. napján egy jelentős és iránymutató jellegű döntést hozott. Az ügy tényállása a következő volt:
A felperes volt a jogosultja a következő ábrás közösségi védjegynek a 31. osztályában állati tápok, termékek illetve a 35. osztályában állateledelek és állatoknak való árucikkek kiskereskedelmi értékesítése szolgáltatás vonatkozásában.
Megjelent a főtanácsnok indítványa az ONEL/OMEL ügyben
- július 5-én megjelent a Sharpston főtanácsnok várva várt indítványa a C‑149/11. számú Leno Merken BV v. Hagelkruis Beheer BV (ismertebb nevén ONEL/OMEL) ügyben.
Az ügy tényállása viszonylag egyszerű: az “OMEL” Benelux bejelentés ellen felszólalást nyújtottak be a korábbi “ONEL” közösségi védjegy alapján. A felszólaló igazolt használatot Hollandiában, de egyéb közösségi használatot nem tudott. A Benelux Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatal elutasította a Leno felszólalását, mivel úgy vélte, hogy egy országban történő tényleges használat nem minősül jogfenntartó használatnak.
A Leno jogorvoslati kérelemmel élt e határozattal szemben a hágai regionális fellebbviteli bíróság előtt. E bíróság előtt nem volt vitatott, hogy:
i. az „ONEL” és az „OMEL” hasonló védjegyek;
ii. a védjegyeket azonos vagy hasonló szolgáltatások tekintetében lajstromozták;
iii. az „ONEL” és az „OMEL” között fennáll a fogyasztók részéről az összetévesztés veszélye;
iv. a Leno az „ONEL” védjegyet ténylegesen használta Hollandiában.
A Leno és a Hagelkruis közötti vita arra vonatkozik, hogy a Lenónak az „ONEL” védjegy tényleges használatát egynél több tagállamban kell‑e bizonyítania annak érdekében, hogy felszólalhasson az „OMEL” védjegy Hagelkruis általi lajstromoztatása ellen.
A hágai bíróság ezért a következő kérdéseket terjesztette az Európai Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:
A Német Szövetségi Szabadalmi Bíróság 2011-es case-law gyűjteménye
A Német Szövetségi Szabadalmi Bíróság (Bundes Patent Gericht, a továbbiakban: BPatG) nemrégiben közzétette a 2011. évi éves jelentését. A 156 oldalas jelentés a BPatG tevékenységét érintő statisztikák és üzleti jelentések mellett tartalmaz szabadalmi-, formatervezési mintaoltalmi-, valamint védjegyjogi esetjog-gyűjteményt német illetve angol nyelven, emiatt ajánlom ezt a dokumentumot az IP Law blog olvasói figyelmébe.
A teljes jelentés a következő linkre kattintva elérhető.
Az angol nyelvű védjegyjogi esetjog összefoglalót különösen ajánlom, mert logikusan végigvezet a gyakorlatban előforduló egyes védjegyjogi kérdéskörökön.
A BPatG 2011-es védjegyjogi case-law összefoglalója itt megtekinthető.