Kategória: Védjegy

Hétvégi olvasnivalóként ajánlom mindenki figyelmébe az OHIM 2010-es éves jelentését. A jelentés innen letölthető Pdf-ben.

Aki meg nem szeretne sok-sok statisztikai adatot böngészni, az inkább nézze meg a rövid videót. A videó itt elérhető.

Az 2010-es év jelentősebb jogeseteiről szóló összefoglaló itt megtekinthető.

Felmerülhet a kérdés, hogy egy személy neve lehet-e védjegy? A válasz az, hogy a Vt. 1. §-a szerint védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra a megkülönböztetésre, tehát elvileg személynév is lehet védjegy.

A Vt. 2. § (2) a) szerint viszont ki van zárva a védjegyoltalomból az a megjelölés, amelynek nincs megkülönböztetőképessége. Az európai gyakolat szerint (ld. C-404/02 “Nichols ügy” 26. pont) annak az értékelése során, hogy személynévnek van-e megkülönböztető képessége, a következő szempontokat kell figyelembe venni:

– egy meghatározott számú, azonos nevet viselő személyek csoportja, amelyeken kívül ez a név már nem tekinthető megkülönböztetésre alkalmasnak

– azon vállalkozások száma, amelyek az oltalomban részesítendő árukhoz vagy szolgáltatásokhoz hasonló típusú árukat szállítanak, vagy ilyen szolgáltatásokat nyújtanak

– a vezetéknév használatának az érintett szektorban való gyakorisága vagy nem gyakorisága.

Tehát minél gyakoribb egy személynév, annál kevésbé valószínű, hogy a SZTNH vagy az OHIM hajlandó helyt adni a lajstromozás iránti kérelemnek.

A Nichols esetben élelmiszerekre és italalokra valamint étel- és italautomatákra kérték az oltalmat. Élelmiszerekne nem adtak helyt a kérelemnek, mivel 1. a Nichols gyakori név, 2. élelmiszerek és italok vonatkozásában nem rendelkezik megkülönbözetető képességgel figyelembe véve a tevékenységet és a piac méretét.

A étel- és italautomaták esetében viszont az Európai Bíróság álláspotja az volt, hogy itt sajátosabb a piac, kevesebb a piaci szereplő, így ebben az osztályban lajstromozható a védjegy, van megkülönböztető képessége.

Az Európai Bíróság Nichols ügyben hozott ítélete magyar nyelven itt elérhető.

2004. április 13‑án a Racing-Live SAS közösségi védjegybejelentési kérelmet nyújtott be az alábbi ábrás megjelölésre:

A védjegy árujegyzéke a következő volt:
16. osztály: „Folyóiratok, brosúrák, könyvek; valamennyi ilyen áru a Formula–1 területén”;
38. osztály: „Könyvek, folyóiratok és újságok számítógépes terminálok útján történő közlése és terjesztése; valamennyi ilyen szolgáltatás a Formula–1 területén”;
41. osztály: „Elektronikus könyv‑, magazin‑ és időszaki lapkiadás; szórakoztatási tárgyú információk; versenyek szervezése az interneten; helyfoglalás showműsorokra; online játékok; valamennyi ilyen szolgáltatás a Formula–1 területén”.

2005. május 2‑án a Formula One Licensing BV (a továbbiakban: FOL) összetéveszthetőség miatt felszólalt a védjegybejelentés ellen. A felszólalás 3 db korábbi „F1” szóvédjegyen és egy ábrás közösségi védjegyen alapult:
– egy Dániában, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Magyarországon oltalmat élvező nemzetközi védjegyen, amely többek között oltalmat élvez a 16., 38. és 41. osztályokban;
– egy német nemzeti védjegyen, amely a 41. osztályban („sportesemények szervezése”) élvez oltalmat;
– egy egyesült királysági védjegyen, amely a 16. osztályban („papír, kártyák, karton, nyomdai, festék és rajzkészletek; katalógusok”) és a 38. osztályban („távközlési szolgáltatások; elektronikus adat‑ és képátvitel informatikai terminálokon és hálózatokon keresztül”) élvez oltalmat;
– továbbá az alábbi közösségi ábrás védjegyen, amely oltalma többek között kiterjed a 16., 38. és 41. osztályokra.

A FOL azt állította, hogy az összes védjegy erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezik.
2007. október 17-én az OHIM felszólalási osztálya elutasította a védjegybejelentést, azonban 2008. október 16-i határozatával az OHIM első fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát. A fellebbezési tanács úgy érvelt, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye, ugyanis az ütköző megjelölések nyilvánvaló különbségeket mutatnak fel. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a mindennapi fogyasztókból és szakértő felhasználókból álló érintett vásárlóközönség az „f” betű és az „1” számjegy kombinációját a versenyautók egy csoportjának vagy az ilyen versenyautókkal kapcsolatos versenyeknek az általános megjelöléseként érzékeli. Ezáltal arra a következtetésre jutott, hogy a korábbi védjegyek jó hírneve csak az ábrás védjegy „F1” elemével kapcsolatban áll fenn.

A FOL ezután az Európai Bírósághoz fordult, és kérte a Törvényszéktől az OHIM határozatának hatályon kívül helyezését. Keresetében a FOL arra hivatkozott, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások többségükben azonosak, egyébként meg rendkívül hasonlóak, továbbá vitatta a fellebbezési tanács álláspontját, hogy az „F” betű és az „1” számjegy kombinációja leíró lenne. Ezen kívül kifejtette, hogy mind a szóvédjegyek, mind az ábrás védjegy esetében az „F1” a domináns elem, így vizuális, hangzásbeli és fogalmi síkon nagyfokú hasonlóság áll fenn közöttük.

A Törvényszék álláspontja szerint is külön kell vizsgálni a szó- és az ábrás védjegyeket.
A benyújtott bizonyítékok alapján a Törvényszék azt állapította meg, hogy a reklámozás az elmúlt 10 évben az ábrás védjegyre vonatkozott és az F1 megjelölést mindig a fenti logóval együtt használták. Ezenfelül megállapította, hogy az átlagfogyasztók számára az „F1” a Formula–1 szokásos rövidítése, és a versenyautók egy csoportjának általános megjelölése, továbbá, hogy a „Formula–1” kifejezést általánosan használják egy autóversenysport megjelölésére, amelyet a vásárlóközönség nem kifejezetten a felperes által szervezett versenyekkel társít.

A Törvényszék rámutatott arra is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint általánosságban a vásárlóközönség egy összetett védjegy leíró elemét nem tekinti a védjegy által keltett összbenyomás megkülönböztető és domináns elemének, így az érintett vásárlóközönség az „F1” elemet a bejelentett védjegyben nem megkülönböztető elemként, hanem leírásra használt elemként észleli.

A szóvédjegyek és a bejelentés összehasonlításakor a Törvényszék megállapítása szerint bár vizuálisan és hangzásbelileg bizonyos fokú hasonlóság fennáll, fogalmi szempontból csekély a hasonlóság, ugyanis bár a bejelentett védjegy is a versenyautók bizonyos típusát jelöli és a Formula–1 versenyek utal, a bejelentő a védjegyéhez hozzáadja a „live” szót, amely egy esemény egyenes adását vagy közvetítését írja le, fogalmi szempontból a korábbi védjegyhez képest gazdagabb tartalommal. Ezáltal a Törvényszék arra az álláspontra jutott, hogy az ütköző védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.

Az ábrás védjegyek összehasonlításával kapcsolatban megállapították, hogy habár hangzásbelileg és fogalmilag itt is fennáll bizonyos hasonlóság a két védjegy között, az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésének keretében, amelyet a vizuális hasonlóság hiánya és az a tény jellemez, hogy a hangzásbeli és a fogalmi hasonlóság csak korlátozott mértékű, elegendő azt megállapítani, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a vitatott megjelölések között nem áll fenn az összetévesztés veszélye, mivel az érintett vásárlóközönség a bejelentett védjegyet nem tévesztené össze a felperes védjegyével.
A fenti indokok alapján tehát a Törvényszék a keresetet elutasította.

Az ítélet teljes szövege magyarul itt elérhető.

Az olvasók mit gondolnak? Hasonlóak-e vagy sem?

A Törvényszék 2011. február 9-én az ALPHAREN ügyben (T-222/09) meghozott ítéletével részben hatályon kívül helyezte az OHIM határozatát, mivel a bizonyítékok vizsgálata során saját „nyomozást folytatva” túlterjeszkedett a kereseti kérelmeken és bizonyítékokon.

A tényállás szerint az Inoes Healthcare Ltd (a Törvényszék előtti eljárás felperese), közösségi védjegybejelentést nyújtott be 2005. március 3-án az APLHAREN megjelölésre az 5. osztályba („Magnézium‑hidroxikarbonátot, vasat, hidrotalcitot, vagy ezen összetevők származékait tartalmazó gyógyszerészeti és állatgyógyászati készítmények; gyógyszerészeti és állatgyógyászati készítmények vesedialízishez, valamint veseműködési zavarok és vesebántalmak kezelésére; hiperfoszfatémia kezelésére szolgáló foszfátkötők”). 2006. március 6-án a Teva Pharmaceutical Industries Ltd összetéveszthetőség miatt felszólalt a bejelentés ellen az alábbi védjegyek alapján:

– az 5. osztályba tartozó, „kalciumszintet szabályozó gyógyszerészeti készítményekre” vonatkozó, 134972. sz., ALPHA D3 magyar szóvédjegy

– az 5. osztályba tartozó, „kalciumszintet szabályozó gyógyszerészeti készítményekre” vonatkozó, 20613. sz., ALPHA D3 litván szóvédjegy

– az 5. osztályba tartozó, „kalciumszintet szabályozó tulajdonságokkal rendelkező gyógyszerészeti készítményekre” vonatkozó, M30407. sz., ALPHA D3 lett szóvédjegy

Az OHIM felszólalási osztálya helyt adott a felszólalásnak. A későbbi felperes fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz a felszólalási osztály határozatával szemben, amelyet az OHIM második fellebbezési tanácsa szintén elutasított. A felperes ezután kérte a Törvényszéktől az OHIM határozatának hatályon kívül helyezését.
Az ügy kulcskérdése az volt, hogy a fellebbezési tanács azzal, hogy saját kezdeményezésre kutatást végzett az interneten a termékek összehasonlítása céljából, megsértette-e a 40/94 rendelet 74. cikkéből eredő kötelezettségét, amely szerint a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van. Az említett kutatás egy klinikai vizsgálatokkal foglalkozó, amerikai kormányzati portál online orvosi szótárának és a felperes ugyanazon cégcsoportba tartozó másik cége honlapjának megtekintéséből állt. A felperes ezenkívül arra is hivatkozott, hogy a termékek hasonlóságát illetően a fellebbezési tanács által az internetről gyűjtött információk meghatározó szerepet játszottak a döntés meghozatalában és hangsúlyozta, hogy a megtámadott határozatot olyan indokokra támaszkodva hozta meg a fellebbezési tanács, amelyekkel kapcsolatban ő nem tudott véleményt nyilvánítani, azokat nem tudta cáfolni.

AZ OHIM arra hivatkozott, hogy a fellebbezési tanácsnak jogában állt saját kezdeményezésre kutatásokat folytatni, ugyanis a források semlegesek, illetve a felperes által ismert információforrások voltak, valamint a kutatások kizárólag a felszólaló által hivatkozott jogalapok és érvek helytállóságának ellenőrzését szolgálták, valamint azt is megjegyezte, hogy a meghallgatáshoz való jog nem vonatkozik a hatóság által elfogadni kívánt végleges álláspontra.

A Törvényszék álláspontja az volt, hogy a  40/94 rendelet 74. cikk (1) bekezdése értelmében az OHIM a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van.

Így amikor a fellebbezési tanács a felszólalási eljárást lezáró határozatokkal szemben benyújtott fellebbezésekről dönt, határozatát kizárólag a felek által előadott tényekre és előterjesztett bizonyítékokra alapíthatja. Ez nem zárja ki azt, hogy a felek által előterjesztett tényeken és bizonyítékokon felül közismert, bárki ismert és általánosan hozzáférhető tényeket vegyen figyelembe. A Törvényszék megjegyezte, hogy az internetes kutatások alapján feltárt tények, bár mindenki által hozzáférhető internetes oldalakról származnak, nem tekinthetők közismertnek.

A Törvényszék ez alapján megállapította, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 74. cikkét, és bizonyos árucsoportok tekintetében hatályon kívül helyezte az OHIM határozatát.

Az ítélet teljes szövege magyar nyelven itt megtekinthető.