Védjegyekkel kapcsolatos bejegyzések az IP Law blogon
A 2008-as válság a legkomolyabb gazdasági krízis a 1929-33 közötti nagy gazdasági világválság óta. Amióta a világ világ, mindig humorral próbálta elfojtani az ember azt, ami a legjobban fájt. Ez a természetes emberi reakció mindenre, ami az életben kedvezőtlen, a feldolgozás egyik módja.
A blogon a következőkben eljátszunk azzal a gondolattal, hogy mi történhet néhány ismert nagyvállalat logójával a válságot követően. Jó nézelődést!
A Bíróság a C-235/09 sz. ítéletében (DHL Express France SAS v Chronopost SA) definiálta a bitorlási cselekményektől való, közösségi védjegybíróság által elrendelt eltiltás területi területi terjedelmét.
Az ügy tényállása rendkívül világos és egyszerű. A Chronopost a „WEBSHIPPING” megjelölésre vonatkozó francia és közösségi védjegyek jogosultja a többek között “expresszposta‑szolgáltatás üzemeltetése” vonatkozásában. A Chronopost egyik versenytársa, nevezetesen a DHL International, a „WEB SHIPPING”, „Web Shipping” és/vagy „Webshipping” megjelöléseket az internetes hálózaton elérhető expresszküldemény-kezelési szolgáltatás megjelölésére használta.
A Chronopost védjegybitorlás miatt beperelte a DHL-t, és a bíróság 2006-ban (a tribunal de grande instance de Paris) a francia védjegy bitorlás miatt elmarasztalta a DHL-t, viszont nem határozott a közösségi védjegy bitorlásáról. A Chronopost fellebbezett és a másodfokon eljáró bíróság (a cour d’appel de Paris) kényszerítő bírság terhe mellett eltiltotta a DHL-t a „WEBSHIPPING” és a „WEB SHIPPING” megjelölések használatának folytatásától.
A DHL ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatot nyújtott be, amelyet elutasítottak, továbbá a Chronopost is csatlakozó fellebbezést nyújtott be a Cour de cassation-hoz (a semmítőszékhez), amely szerint a cour d’appel de Paris ítélete sérti a 40/94 rendelet 1. és 98. cikkét, mivel – ahogy az ítélet indokolásából kitűnik – a kényszerítő bírság terhe melletti védjegybitorlástól eltiltás hatálya nem terjed ki az Európai Unió egész területére, csupán Franciaország területére.
A Cour de cassation ezért előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1. Úgy kell‑e értelmezni a [40/94] rendelet 98. cikkét, hogy a közösségi védjegybíróság által elrendelt eltiltás [az Unió] egész területén joghatállyal rendelkezik?
A Bíróság az első kérdésre igennel válaszolt, a rendeletet úgy kell értelmezni, hogy főszabály szerint az Unió egész területére kiterjed a közösségi védjegybíróságként eljáró nemzeti bíróság által elrendelt eltiltás hatálya.
A 40/94-es rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 98. cikk (1) és (2) bekezdés szerint:
“(1) Ha a közösségi védjegybíróság úgy találja, hogy az alperes a közösségi védjegyet bitorolja, vagy azt megkísérelte, a bíróság – feltéve, hogy nyomós okból ettől el nem tekint – eltiltja az alperest a közösségi védjegy bitorlásával vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától. A közösségi védjegybíróság – nemzeti jogszabályaival összhangban – meghozza továbbá azokat az intézkedéseket, amelyek az említett eltiltás végrehajtását biztosítják.
(2) A közösségi védjegybíróság minden egyéb kérdésben annak a tagállamnak a nemzeti jogát – ideértve nemzetközi magánjogát is – alkalmazza, amelyben a bitorlást elkövették, vagy megkísérelték.”
A Rendelet 98. cikkének (1) bekezdése értelmében a közösségi védjegy bitorlásától való eltiltás területi hatályát meghatározza mind az eltiltást elrendelő közösségi védjegybíróság joghatósága, mind a közösségi védjegyjogosult kizárólagos jogának területi terjedelme.
A Rendelet 92. cikk a) pontja alapján a közösségi védjegybíróságnak kizárólagos joghatósága van a közösségi védjegy bitorlásával összefüggő perekben, Ez a bíróság tehát többek között joghatósággal rendelkezik a tagállamok bármelyikének területén elkövetett bitorlási cselekményekre. Következésképpen a közösségi védjegybíróság joghatósága az Unió egész területére kiterjedhet.
Másrészt a közösségi védjegy jogosultjának kizárólagos joga főszabály szerint kiterjed az Unió egész területére, ahol a közösségi védjegyek egységes oltalmat élveznek, és hatállyal rendelkeznek.
A közösségi védjegyoltalom egységes jellegű, és mivel annak az Unió egész területén azonos hatálya van, e rendelkezésnek megfelelően az csak az Unió egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át, vagy lehet arról lemondani, illetve képezheti megszűnést megállapító vagy törlést kimondó, illetve használatát tiltó határozat tárgyát.
Tehát egyrészt a közösségi védjegyek érvényessége és bitorlása tárgyában hozott határozatoknak az Unió egész területére kiterjedő hatállyal kell bírniuk, hogy elkerülhetők legyenek a bíróságok, illetve az OHIM által hozott határozatok közötti ellentmondások, másrészt az ugyanazon felek között azonos cselekmények tárgyában a közösségi védjegyoltalom és az azzal párhuzamos nemzeti védjegyoltalom alapján indult perekben el kell kerülni, hogy egymásnak ellentmondó ítéletek szülessenek.
Ezért az egységes oltalom biztosítása érdekében a joghatósággal rendelkező közösségi védjegybíróság által elrendelt eltiltásnak főszabály szerint az Unió egész területére ki kell terjednie.
Mindazonáltal bizonyos esetekben korlátozott lehet az eltiltás területi hatálya. Ugyanis a közösségi védjegy jogosultjának a 40/94 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében szereplő kizárólagos joga odaítélésének az a célja, hogy e jogosult számára lehetővé tegye különös jogosulti érdekeinek védelmét, azaz annak biztosítását, hogy a védjegy betölthesse funkcióját. E jog gyakorlásának tehát azon esetekre kell korlátozódnia, amikor a megjelölés harmadik személy általi használata sérti vagy sértheti a védjegy alapvető funkcióit.
Következésképpen, ha az alapeljáráshoz hasonló körülmények között az eljáró közösségi védjegybíróság megállapítja, hogy a közösségi védjegy bitorlásával összefüggő cselekmények egyetlen tagállamra vagy az Unió területének egy részére korlátozódnak, többek között mivel az eltiltás iránti kérelem benyújtója – az általa benyújtott kereset terjedelmének szabad meghatározására vonatkozó jogkörének gyakorlása keretében – korlátozta a keresetének területi hatályát, vagy mivel az alperes bizonyítja, hogy a kérdéses megjelölés használata, többek között nyelvi okok miatt, nem veszélyezteti, illetve nem veszélyeztetheti a védjegy funkcióit, ennek a bíróságnak korlátoznia kell az általa elrendelt eltiltás területi hatályát.
Végül ki kell emelni, a közösségi védjegybíróság által a nemzeti joga alapján elrendelt kényszerítő intézkedés hatálya kiterjed a közösségi védjegybíróság tagállamától eltérő tagállamokra is. A Bíróság megjegyezte, hogy valamely kényszerítő intézkedés, így a közösségi védjegybíróság által a nemzeti joga alapján elrendelt kényszerítő bírság célja a bitorlással vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától való eltiltás végrehajtásának biztosítása. Ráadásul ezek az intézkedések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha azok ugyanazon a területen rendelkeznek hatállyal, mint az eltiltásról szóló bírósági határozat.
Ennélfogva az eltiltás végrehajtásának biztosítása érdekében, egy olyan tagállam bírósága előtti ügyben, ahol az eltiltást megsértették, ennek a bíróságnak – a belső jogában előírt szabályok és módozatok szerint – el kell ismernie, és végre kell hajtatnia a kényszerítő intézkedésekkel kiegészített határozatot. A lojális együttműködés elvének értelmében ugyanis a tagállamok és azok bíróságai kötelesek biztosítani a jogalanyok számára az uniós jogból eredő jogvédelmet.
Abban az esetben, ha a tagállam nemzeti joga nem ír elő ahhoz hasonló kényszerítő intézkedéseket, amelyekről a másik tagállamnak az eltiltást elrendelő közösségi védjegybírósága határozott, az eljáró bíróságnak az elrettentés célkitűzését a saját nemzeti joga azon irányadó rendelkezései alapján kell megvalósítania, amelyek az eredetileg elrendelt eltiltás végrehajtását azonos módon biztosíthatják.
Az ítélet magyarul itt elérhető.
Továbbá a Bíróság az ítélet hatásait elemző összefoglalója magyar nyelven e linkre kattintva megtekinthető.
Ahogy arról a blogon már korábban beszámoltam, a közösségi védjegyek hivatalos lajstromkivonatai online elérhetők és egyszerűen letölthetők, így nem szükséges ezentúl az OHIM-tól postai úton díj ellenében kérni őket.
Az automatikusan generált kivonatok ingyenesek, és ugyanolyan bizonyító erejűek, mint a korábbi, postán küldött kivonatok. Erről bővebben az OHIM elnökének EX 11-3 of 18/04/2011 számú döntéséből tájékozódhatunk.
Az OHIM legfrissebb beszámolója szerint az egy hónapja bevezetett új szolgáltatás sokkal népszerűbbnek bizonyult, mint amennyire várták, a bevetése óta eltelt egy hónapban, több mint 15.000 alkalommal töltöttek le hivatalos lajstromkivonatot illetve bejelentő lapot.
Néhány országban azonban nem fogadják el az elektronikus adatbázisból letöltött kivonatot, erről számolt be a Class 46 blog. Továbbá egyes országokban felülhitelesítés szükséges az elfogadásukhoz, erről bővebb információ itt és itt olvasható.
Flour Tomi ismert számának spanyol verzióját szigorúan védjegyjogi szempontból tessék figyelni! Számoljátok meg, hogy a Lego Juris A/S-nek hány védjegye jelenik meg a klippben és a megfejtéseket kommentben tegyétek közzé az IP LAW blog facebook oldalán.
“Ettől az időponttól kezdve a hivatal publikus adatvagyonának a korábbiakhoz képest szélesebb köréhez nyújtunk hozzáférést az e-kutatás adatbázishoz csatolt dokumentumok segítségével.
Az adatbázisban való keresés valamennyi oltalmi formát magába foglaló keresést tesz lehetővé az Egyszerű keresés felületen – e szolgáltatás segítségével például feltérképezhetjük egy intézmény teljes iparjogvédelmi portfolióját.
Az Összetett keresést kiválasztva az egyes oltalmi formákon belül komplex keresőkérdésekre is választ lehet kapni.”
A Hivatal ugyanakkor figyelmezteti a látogatókat, hogy az új adatbázis nem minősül közhitelű nyilvántartásnak.
Reménykedjünk benne, hogy a új szolgáltatás legalább olyan könnyen kezelhető lesz, mint az elődje!
Forrás: SZTNH
Tegnap óta az OHIM egy új és nagyon hasznos szolgáltatást vezetett be, a közösségi védjegybejelentési kérelmek és védjegyek hivatalos hivatalos lajstromkivonatai online megtekinthetők és letölthetők.
Ez a szolgáltatás az online betekintéshez hasonlóan egy kattintásra és ingyenesen elérhető, csupán az online adatbázisban a kérdéses védjegy “adatlapján” a “Certified copy of the Application form” vagy a “Certified copy of the Registration Certificate” linkre kell kattintani. A linkre kattintva az automatikusan generált dokumentum pdf formátumban lementhető vagy megtekinthető. Az így letöltött dokumentumok azonos értékűek a postán elküldöttekkel.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan történik a dokumentumok azonosítása. Minden dokumentumon található egy azonosító kód (“Identification Code”), amelynek valódiságát az OHIM oldalán lehet ellenőrizni. A kód begépelésével rendkívül egyszerűen és gyorsan meggyőződhetünk a dokumentum valódiságáról.
A szolgáltatás bevezetésének indoka az volt, hogy az OHIM-hoz érkező betekintési kérelmek 75 %-a a bejelentési kérelmekhez és a hivatalos lajstromkivonatok beszerzéséhez kapcsolódott.
A szolgáltatásról bővebb tájékoztató az OHIM oldalán olvasható.
A kis- és középvállalkozások számára hasznosak lehetnek az INTA által kiadott következő brossúrák:
Az útmutatók a félkövéren szedett címekre kattintva letölthetők.
Megjelent a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának éves jelentése, mely angol és magyar nyelven innen elérhető.
Továbbá ajánlom mindenki figyelmébe a SZTNH és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Tanácsa 2011. évi I. hírlevelét, amely innen letölthető pdf formátumban.
Végül, de nem utolsó sorban ajánlom a Szellemi Tulajdon Világnapja Tiszteletére 2011. április 27-én megtartott szakmai rendezvény anyagát:
Lantos Mihály, a LES Magyarország KHE elnöke “A know-how összetevő szerepe és jelentősége a szabadalmi- és védjegylicencia szerződésekben” címmel, Dr. Ficsor Mihály, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnökhelyettese “Európai Védjegy- és Szabadalmi Unió: mégis, kinek a jövője” címmel, Dr. Szamosi Katalin ügyvéd, az MVE alelnöke “Szellemi tulajdonjogok, mint hitelfedezeti biztosítékok” címmel, Dr. Pethő Árpád szabadalmi ügyvivő, a MIE ügyvezető elnöke pedig “Különlegességek és aktualitások a biotechnológiai tárgyú találmányok szabadalmaztatásában” címmel tartott eladást.
Az előadások anyagai a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának oldaláról letölthetők.
Napjainkban, amikor valami után kutatunk a neten, legtöbben a Google keresőmotorját használjuk. A Google keresési mezőjébe begépelünk egy vagy több szót, a keresőmotor a szavaknak leginkább megfelelőnek tűnő weboldalakra mutató linkeket jeleníti meg csökkenő fontossági sorrendben. Ilyen esetben „természetes” keresési eredményről van szó.
Ezenkívül a Google „AdWords” elnevezésű fizetett reklámszolgáltatása lehetővé teszi, hogy amennyiben kiválasztunk egy vagy több kulcsszót, az e szavak és az internethasználó által a keresőmotorba bevitt szavak közötti egyezés esetén a weboldalára mutató promóciós link jelenjen meg. E promóciós link a „szponzorált linkek” rovatban, a képernyő jobboldali részén, a természetes találatoktól jobbra, vagy pedig a képernyő felső részén, az említett találatok fölött jelenik meg.
De ez hogyan kapcsolódik egy védjegyoltalomhoz? Bizonyos esetben egy védjeggyel azonos vagy hasonló kulcsszó használata védjegybitorlást valósíthat meg!
Mind a magyar védjegytörvény, mind a közösségi védjegyrendelet szerint a védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel
Ahogyan azt az Európai Bíróság a C‑236/08–C‑238/08. sz., Google France és Google ügyben megállapította, a hirdető által internetes reklámszolgáltatás keretében kulcsszóként kiválasztott megjelölés használata gazdasági tevékenység körében történő használatnak minősül.
De a védjegy jogosultja csak abban az esetben léphet fel a védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés használatával szemben, ha az valamennyi, a fentiekben és a Bíróság ítélkezési gyakorlata által meghatározott feltételt kielégíti.
Amikor harmadik fél valamely védjeggyel azonos megjelölést használ a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal azonos áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában, a védjegyjogosult csak akkor jogosult e használatot megtiltani, ha az veszélyezteti a védjegy valamely funkcióját, hasonló szolgáltatások esetében pedig csak akkor léphet fel, ha fennáll az összetévesztés veszélye.
Valamely megjelölés kizárólag akkor azonos valamely védjeggyel, ha módosítás vagy hozzáadás nélkül tartalmazza a védjegyet alkotó valamennyi elemet, vagy ha egészében tekintve olyan jelentéktelen eltéréseket rejt magában, amelyek elkerülhetik az átlagos fogyasztó figyelmét.
A védjegy funkciójának sérelmével vagy veszélyeztetésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy e funkciók között nem csupán a védjegy alapvető funkciója szerepel, amely abban áll, hogy szavatolja a fogyasztók számára az általa megjelölt áruk vagy szolgáltatások származását hanem annak egyéb funkciói is, mint például az ezen áruk vagy szolgáltatások minőségének szavatolása, vagy a kommunikációval, a befektetésekkel, illetve a reklámmal kapcsolatos funkciók is.
A származásjelző funkciót illetően annak eldöntése, hogy sérti‑e a védjegy e funkcióját, ha a védjeggyel azonos kulcsszó alapján az internethasználóknak harmadik személy hirdetését mutatják, az az említett hirdetés megjelenítésének módjától függ.
Sérül a védjegy származásjelző funkciója, ha a hirdetés nem teszi lehetővé, vagy csupán nehézségek árán teszi lehetővé a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó számára annak megállapítását, hogy a hirdetésben szereplő áruk vagy szolgáltatások a védjegyjogosulttól, ahhoz gazdaságilag kapcsolódó vállalkozástól vagy pedig ellenkezőleg, harmadik féltől származnak‑e. Továbbá akkor is sérül ez a funkció, ha harmadik fél hirdetése azt sugallja, hogy gazdasági kapcsolat áll fenn e harmadik fél és a védjegyjogosult között.
Az összetéveszthetőség értékelésével kapcsolatban megállapítható, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, ha a védjeggyel azonos kulcsszó alapján az internethasználóknak harmadik személy olyan hirdetését mutatják, amely nem teszi lehetővé, vagy csupán nehézségek árán teszi lehetővé a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó számára annak felismerését, hogy a hirdetésben említett áruk vagy szolgáltatások a védjegyjogosulttól, illetve ahhoz gazdaságilag kapcsolt vállalkozástól, vagy ellenkezőleg, harmadik személytől származnak‑e.
A fentiek alapján az a világos következtetés vonható le, hogy mind a magyar, mind a közösségi jogszabály alapján egy védjeggyel azonos vagy hasonló kulcsszó használata bizonyos esetben védjegybitorlást valósíthat meg.
További érdekes közösségi jogesetek olvashatók itt és itt.
Hétvégi olvasnivalóként ajánlom mindenki figyelmébe az OHIM 2010-es éves jelentését. A jelentés innen letölthető Pdf-ben.
Aki meg nem szeretne sok-sok statisztikai adatot böngészni, az inkább nézze meg a rövid videót. A videó itt elérhető.
Az 2010-es év jelentősebb jogeseteiről szóló összefoglaló itt megtekinthető.