Kategória: Védjegy

Az IPKat blog a nemrégiben hasonló címmel közölt egy cikket, amely az OHIM új mediációs szolgáltatásával foglalkozik.

A mediációs eljárás a védjegy- és formatervezési mintákkal kapcsolatos inter partes eljárásokban, az elsőfokú döntés meghozatala után, a fellebbezéssel párhuzamosan kérhető (amelyet, ha szükséges, erre tekintettel felfüggesztenek).

A mediáció réven a felek békés megegyezést érhetnek el anélkül, hogy a fellebbezés folytán újabb érdemi döntés meghozatalára kerülne sor. A mediációs egyeztetésekre általában Alicantéban kerülne sor (abban az esetben, ha OHIM Brüsszeli Irodáját választják helyszínül a felek, akkor a mediátor utazási költségeinek fedezésére 750 € fix összegű díjat kell fizetni), egyébként az eljárásnak külön díja nincsen (de a fellebbezés 800 € díját be kell fizetni, mielőtt a mediációt a felek igénybe vennék).

Az IPKat cikke szerint sajnos az OHIM által megjelölt spanyolországi és brüsszeli helyeken kívül egyelőre más helyek nem választhatók a mediáció helyszíneként, és a fellebbezés előtti fázisokban (pl. cooling off időszakban) sem vehető igénybe a mediáció. További hátránya az eljárásnak, hogy a fellebbezési díj akkor sem jár vissza, ha a mediáció révén a felek megegyeznek.

A blog szerkesztője úgy gondolja, hogy ez az eljárás a magyar jogosultak számára nem lesz népszerű, tekintettel arra, hogy jelen pillanatban csak két külföldi helyszínen vehető igénybe, továbbá azért, mert a felek nem kaphatják vissza (még részben sem) az fellebbezési eljárás díját.

Az új szolgáltatással kapcsolatos összes dokumentum és egy rövid tájékoztató videó az OHIM oldalán elérhető.

A Slate online magazin honlapján találtam a következő bemutatót. A bemutató címe: “There Once Was a Man Named Leotard.” (A “leotard” angol szó egyébként magyarul “akrobatatrikót”, vagy “testre simuló tornadresszt” jelent.)

A slideshow olyan híres vagy ismert embereket mutat be, akiknek a neve, az általuk feltalált, vagy róluk elnevezett áruk megnevezéseként főnévvé vált. Ilyen például Jules Leotard, akinek a neve az angol anyanyelvűek számára eggyé vált a szűk akrobatatrikóval.

Eljátszva azzal a gondolttal, hogy ha az említett feltalálók védjegyet szereztek volna (természetesen azt is feltételezve, hogy eleve lehetséges lajstromozás, a védjegyek még oltalom alatt állnának, illetve, hogy az oltalmukat folyamatosan meghosszabbítják és nem törlik), a feltalálók mára azzal a kérdéssel szembesülnének, hogy lehetséges, hogy a védjegyük időközben elveszítette a megkülönbözető képességét. Ez akkor fordul elő, ha a védjegyet a fogyasztók oly módon kezdik használni, hogy a védjegy az oltalommal érintett termékek általános fajtanevévé, köznévvé válik.

A hatályos védjegytörvény (Vt.) 2.§ (2) bekezdés a) pontja szerint a “megjelölés különösen nem alkalmas a megkülönböztetésre, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak.”

Tehát az Vt. szerint a lajstromozást gátló, ún. abszolút kizáró okok közé tartozik a megkülönböztető képesség hiánya, abban az esetben, ha ez később következik be, akkor ez az ok az a védjegyoltalom megszűnésének egyik esete (természetesen a megszűnés megállapítása nem automatikus, ezt egy az SZTNH előtti eljárásban kell kérelmezni).

A feltalálók számára jó tanács: abban az esetben, ha a nevüket adják a találmányhoz, és nem szeretnék azt, hogy a találmány neve a termékkel “egybeforrva”, az áru megnevezésére szolgáló főnévvé váljon, a nevüket mindig jelzőként kapcsolják a termék nevéhez!

Forrás: www.duetsblog.com

A 2008-as válság a legkomolyabb gazdasági krízis a 1929-33 közötti nagy gazdasági világválság óta. Amióta a világ világ, mindig humorral próbálta elfojtani az ember azt, ami a legjobban fájt. Ez a természetes emberi reakció mindenre, ami az életben kedvezőtlen, a feldolgozás egyik módja.

A blogon a következőkben eljátszunk azzal a gondolattal, hogy mi történhet néhány ismert nagyvállalat logójával a válságot követően. Jó nézelődést!

A Bíróság a C-235/09 sz. ítéletében (DHL Express France SAS v Chronopost SA) definiálta a bitorlási cselekményektől való, közösségi védjegybíróság által elrendelt eltiltás területi területi terjedelmét.

Az ügy tényállása rendkívül világos és egyszerű. A Chronopost a „WEBSHIPPING” megjelölésre vonatkozó francia és közösségi védjegyek jogosultja a többek között “expresszposta‑szolgáltatás üzemeltetése” vonatkozásában. A Chronopost egyik versenytársa, nevezetesen a DHL International, a „WEB SHIPPING”, „Web Shipping” és/vagy „Webshipping” megjelöléseket az internetes hálózaton elérhető expresszküldemény-kezelési szolgáltatás megjelölésére használta.

A Chronopost védjegybitorlás miatt beperelte a DHL-t, és a bíróság 2006-ban (a tribunal de grande instance de Paris) a francia védjegy bitorlás miatt elmarasztalta a DHL-t, viszont nem határozott a közösségi védjegy bitorlásáról. A Chronopost fellebbezett és a másodfokon eljáró bíróság (a cour d’appel de Paris) kényszerítő bírság terhe mellett eltiltotta a DHL-t a „WEBSHIPPING” és a „WEB SHIPPING” megjelölések használatának folytatásától.

A DHL ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatot nyújtott be, amelyet elutasítottak, továbbá a Chronopost is csatlakozó fellebbezést nyújtott be a Cour de cassation-hoz (a semmítőszékhez), amely szerint a cour d’appel de Paris ítélete sérti a 40/94 rendelet 1. és 98. cikkét, mivel – ahogy az ítélet indokolásából kitűnik – a kényszerítő bírság terhe melletti védjegybitorlástól eltiltás hatálya nem terjed ki az Európai Unió egész területére, csupán Franciaország területére.

A Cour de cassation ezért előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1. Úgy kell‑e értelmezni a [40/94] rendelet 98. cikkét, hogy a közösségi védjegybíróság által elrendelt eltiltás [az Unió] egész területén joghatállyal rendelkezik?

2. Nemleges válasz esetén jogosult‑e a közösségi védjegybíróság kiterjeszteni kifejezetten ezt az eltiltást azon más tagállamok területére, ahol a bitorlással összefüggő cselekményeket elkövették, illetve megkísérelhetik?
3. A fenti esetek valamelyikében azok a kényszerítő intézkedések, amelyekkel a bíróság a nemzeti joga alapján az általa meghatározott eltiltást kiegészítette, alkalmazhatók‑e azon tagállamok területén, ahol ez az eltiltás hatállyal rendelkezik?
4. Ellenkező esetben a bíróság elrendelhet‑e ilyen kényszerítő intézkedést – amely hasonlít, vagy különbözik az általa a nemzeti joga értelmében elfogadott kényszerítő intézkedéshez – azon államok nemzeti joga alapján, amelyekben ez az eltiltás hatállyal rendelkezik?”

A Bíróság az első kérdésre igennel válaszolt, a rendeletet úgy kell értelmezni, hogy főszabály szerint az Unió egész területére kiterjed a közösségi védjegybíróságként eljáró nemzeti bíróság által elrendelt eltiltás hatálya.

A 40/94-es rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 98. cikk (1) és (2) bekezdés szerint:

“(1) Ha a közösségi védjegybíróság úgy találja, hogy az alperes a közösségi védjegyet bitorolja, vagy azt megkísérelte, a bíróság – feltéve, hogy nyomós okból ettől el nem tekint – eltiltja az alperest a közösségi védjegy bitorlásával vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától. A közösségi védjegybíróság – nemzeti jogszabályaival összhangban – meghozza továbbá azokat az intézkedéseket, amelyek az említett eltiltás végrehajtását biztosítják.
(2) A közösségi védjegybíróság minden egyéb kérdésben annak a tagállamnak a nemzeti jogát – ideértve nemzetközi magánjogát is – alkalmazza, amelyben a bitorlást elkövették, vagy megkísérelték.”

A Rendelet 98. cikkének (1) bekezdése értelmében a közösségi védjegy bitorlásától való eltiltás területi hatályát meghatározza mind az eltiltást elrendelő közösségi védjegybíróság joghatósága, mind a közösségi védjegyjogosult kizárólagos jogának területi terjedelme.

A Rendelet 92. cikk a) pontja alapján a közösségi védjegybíróságnak kizárólagos joghatósága van a közösségi védjegy bitorlásával összefüggő perekben, Ez a bíróság tehát többek között joghatósággal rendelkezik a tagállamok bármelyikének területén elkövetett bitorlási cselekményekre. Következésképpen a közösségi védjegybíróság joghatósága az Unió egész területére kiterjedhet.

Másrészt a közösségi védjegy jogosultjának kizárólagos joga főszabály szerint kiterjed az Unió egész területére, ahol a közösségi védjegyek egységes oltalmat élveznek, és hatállyal rendelkeznek.

A közösségi védjegyoltalom egységes jellegű, és mivel annak az Unió egész területén azonos hatálya van, e rendelkezésnek megfelelően az csak az Unió egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át, vagy lehet arról lemondani, illetve képezheti megszűnést megállapító vagy törlést kimondó, illetve használatát tiltó határozat tárgyát.

Tehát egyrészt a közösségi védjegyek érvényessége és bitorlása tárgyában hozott határozatoknak az Unió egész területére kiterjedő hatállyal kell bírniuk, hogy elkerülhetők legyenek a bíróságok, illetve az OHIM által hozott határozatok közötti ellentmondások, másrészt az ugyanazon felek között azonos cselekmények tárgyában a közösségi védjegyoltalom és az azzal párhuzamos nemzeti védjegyoltalom alapján indult perekben el kell kerülni, hogy egymásnak ellentmondó ítéletek szülessenek.

Ezért az egységes oltalom biztosítása érdekében a joghatósággal rendelkező közösségi védjegybíróság által elrendelt eltiltásnak főszabály szerint az Unió egész területére ki kell terjednie.

Mindazonáltal bizonyos esetekben korlátozott lehet az eltiltás területi hatálya. Ugyanis a közösségi védjegy jogosultjának a 40/94 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében szereplő kizárólagos joga odaítélésének az a célja, hogy e jogosult számára lehetővé tegye különös jogosulti érdekeinek védelmét, azaz annak biztosítását, hogy a védjegy betölthesse funkcióját. E jog gyakorlásának tehát azon esetekre kell korlátozódnia, amikor a megjelölés harmadik személy általi használata sérti vagy sértheti a védjegy alapvető funkcióit.

Következésképpen, ha az alapeljáráshoz hasonló körülmények között az eljáró közösségi védjegybíróság megállapítja, hogy a közösségi védjegy bitorlásával összefüggő cselekmények egyetlen tagállamra vagy az Unió területének egy részére korlátozódnak, többek között mivel az eltiltás iránti kérelem benyújtója – az általa benyújtott kereset terjedelmének szabad meghatározására vonatkozó jogkörének gyakorlása keretében – korlátozta a keresetének területi hatályát, vagy mivel az alperes bizonyítja, hogy a kérdéses megjelölés használata, többek között nyelvi okok miatt, nem veszélyezteti, illetve nem veszélyeztetheti a védjegy funkcióit, ennek a bíróságnak korlátoznia kell az általa elrendelt eltiltás területi hatályát.

Végül ki kell emelni, a közösségi védjegybíróság által a nemzeti joga alapján elrendelt kényszerítő intézkedés hatálya kiterjed a közösségi védjegybíróság tagállamától eltérő tagállamokra is. A Bíróság megjegyezte, hogy valamely kényszerítő intézkedés, így a közösségi védjegybíróság által a nemzeti joga alapján elrendelt kényszerítő bírság célja a bitorlással vagy annak kísérletével összefüggő cselekmények folytatásától való eltiltás végrehajtásának biztosítása. Ráadásul ezek az intézkedések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha azok ugyanazon a területen rendelkeznek hatállyal, mint az eltiltásról szóló bírósági határozat.

Ennélfogva az eltiltás végrehajtásának biztosítása érdekében, egy olyan tagállam bírósága előtti ügyben, ahol az eltiltást megsértették, ennek a bíróságnak – a belső jogában előírt szabályok és módozatok szerint – el kell ismernie, és végre kell hajtatnia a kényszerítő intézkedésekkel kiegészített határozatot. A lojális együttműködés elvének értelmében ugyanis a tagállamok és azok bíróságai kötelesek biztosítani a jogalanyok számára az uniós jogból eredő jogvédelmet.

Abban az esetben, ha a tagállam nemzeti joga nem ír elő ahhoz hasonló kényszerítő intézkedéseket, amelyekről a másik tagállamnak az eltiltást elrendelő közösségi védjegybírósága határozott, az eljáró bíróságnak az elrettentés célkitűzését a saját nemzeti joga azon irányadó rendelkezései alapján kell megvalósítania, amelyek az eredetileg elrendelt eltiltás végrehajtását azonos módon biztosíthatják.

Az ítélet magyarul itt elérhető.

Továbbá a Bíróság az ítélet hatásait elemző összefoglalója magyar nyelven e linkre kattintva megtekinthető.

Ahogy arról a blogon már korábban beszámoltam, a közösségi védjegyek hivatalos lajstromkivonatai online elérhetők és egyszerűen letölthetők, így nem szükséges ezentúl az OHIM-tól postai úton díj ellenében kérni őket.

Az automatikusan generált kivonatok ingyenesek, és ugyanolyan bizonyító erejűek, mint a korábbi, postán küldött kivonatok. Erről bővebben az OHIM elnökének EX 11-3 of 18/04/2011 számú döntéséből tájékozódhatunk.

Az OHIM legfrissebb beszámolója szerint az egy hónapja bevezetett új szolgáltatás sokkal népszerűbbnek bizonyult, mint amennyire várták, a bevetése óta eltelt egy hónapban, több mint 15.000 alkalommal töltöttek le hivatalos lajstromkivonatot illetve bejelentő lapot.

Néhány országban azonban nem fogadják el az elektronikus adatbázisból letöltött kivonatot, erről számolt be a Class 46 blog. Továbbá egyes országokban felülhitelesítés szükséges az elfogadásukhoz, erről bővebb információ itt és itt olvasható.

Flour Tomi ismert számának spanyol verzióját szigorúan védjegyjogi szempontból tessék figyelni! Számoljátok meg, hogy a Lego Juris A/S-nek hány védjegye jelenik meg a klippben és a megfejtéseket kommentben tegyétek közzé az IP LAW blog facebook oldalán.

Tegnap óta az OHIM egy új és nagyon hasznos szolgáltatást vezetett be, a közösségi védjegybejelentési kérelmek és védjegyek hivatalos hivatalos lajstromkivonatai online megtekinthetők és letölthetők.

Ez a szolgáltatás az online betekintéshez hasonlóan egy kattintásra és ingyenesen elérhető, csupán az online adatbázisban a kérdéses védjegy “adatlapján” a “Certified copy of the Application form” vagy a “Certified copy of the Registration Certificate” linkre kell kattintani. A linkre kattintva az automatikusan generált dokumentum pdf formátumban lementhető vagy megtekinthető. Az így letöltött dokumentumok azonos értékűek a postán elküldöttekkel.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan történik a dokumentumok azonosítása. Minden dokumentumon található egy azonosító kód (“Identification Code”), amelynek valódiságát az OHIM oldalán lehet ellenőrizni. A kód begépelésével rendkívül egyszerűen és gyorsan meggyőződhetünk a dokumentum valódiságáról.

A szolgáltatás bevezetésének indoka az volt, hogy az OHIM-hoz érkező betekintési kérelmek 75 %-a a bejelentési kérelmekhez és a hivatalos lajstromkivonatok beszerzéséhez kapcsolódott.

A szolgáltatásról bővebb tájékoztató az OHIM oldalán olvasható.

A kis- és középvállalkozások számára hasznosak lehetnek az INTA által kiadott következő brossúrák:

• Trademark basics: A Guide for Business: általános tudnivalók a védjegyekről, hogyan válasszunk védjegyet, hogyan “veszíthetők el” a védjegyek, a védelemnek milyen módjai vannak.

• A Guide to Proper Trademark Use for Media, Internet, and Publishing Professionals: a védjegyek megfelelő módon történő használatához ad tanácsokat.

• Intellectual Property: A Business Tool for SMEs: a bőr-, cipő-, textil-, és bútoripari kis- és középvállalkozások számára készített útmutatók.

Az útmutatók a félkövéren szedett címekre kattintva letölthetők.