A CJEU formatervezési mintaoltalmi ügyben hozott első ítélete
2011. október 20-án az Európai Bíróság meghozta a rég várt döntését a C-281/10P számú, PepsiCo vs OHIM – Grupo Promer ügyben. Ez a döntés azért fontos, mert ez az első olyan ügy, amelyben az Európai Unió Bíróságának a Törvényszéktől érkezett fellebbezés folytán egy közösségi formatervezési mintaoltalmi ügyben kellett állást foglalnia, továbbá ez volt az első alkalom, hogy amikor lehetőség nyílt arra, hogy tisztázza a Bíróság az OHIM által a közösségi formatervezési minták tekintetében hozott határozatok uniós bíróságok általi felülvizsgálatának korlátait és módjait.
A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet szerint a formatervezési minta akkor részesülhet oltalomban, ha új és egyéni jellegű. Egyéni jellegű a minta, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz, de az egyéni jelleg megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a formatervezési mintaoltalom szerzője milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.
A kérdéses ügyben a PepsiCo közösségi formatervezési mintáját egy korábbi ütköző spanyol minta alapján kívánták megsemmisíteni.
A PepsiCo mintája a következő volt:
A megsemmisítési kérelem alapjául szolgáló korábbi spanyol minta a következő volt:
Döntött az Európai Unió Bírósága a Philips és Nokia ügyekben
Az Európai Unió Bírósága december 1-én meghozta ítéletét a C-446/09 (Philips ügy) és C-495/09 (Nokia ügy) számú egyesített ügyekben.
A tényállás viszonylag egyszerű volt mindkét esetben. A Philips ügyben a belga vámhatóság lefoglalt egy Kínából érkező villanyborotvakészülék‑szállítmányt, amelyben a készülékek a Philips által kifejlesztett formatervezési mintákra hasonlítottak. A Philips eljárást indított a jogsértő készülékek gyártásában, forgalmazásában, és szállításában részt vevő cégek ellen. Az egyik alperes úgy érvelt, hogy nem lehet az árukat lefoglalni, majd azt követően szellemi tulajdonjogot sértő árunak minősíteni úgy, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy ezeket az Unióban fogják értékesíteni. Az eljáró bíróság ezért előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az Európai Bírósághoz.
A Nokia ügyben az Egyesült Királyságban a helyi vámszerv egy Hongkongból Kolumbiába tartó, mobiltelefonokat és azok kiegészítőit tartalmazó szállítmány átvizsgálása során hamis Nokia telefonokat talált, amelyeket lefoglalt. Később azonban – tekintettel arra, hogy nem volt bizonyíték arra, hogy az árukat a közösségen belül kívánják forgalomba hozni, az áruk csak tranzitban voltak – elrendelte az áruk lefoglalásának feloldását. A Nokia keresetet nyújtott be a vámszerv ellen, melyet a bíróság elutasított. A Nokia ezek után fellebbezett, és a fellebbezés során eljáró bíróság előzetes döntésért fordult az Európai Bírósághoz.
Védjegybejelentők figyelmébe – megújult az EUROCLASS
Nemrégiben megújult az EUROCLASS, az OHIM hasznos, a védjegyek árujegyzékébe tartozó áruk és szolgáltatások besorolását megkönnyítő eszköze. Mivel néhány esetben gondot okozhat, hogy “levédetni” kívánt áru vagy szolgáltatás a nizzai osztályozás szerint pontosan melyik áru- vagy szolgáltatási osztályba tartozik, érdemes igénybe venni a védjegy bejelentése előtt ezt a szolgáltatást. A későbbiekben ugyanis gondokat okozhat, ha a bejelentésünkben más osztályt jelölünk meg, mint amelyikben a védjegyet ténylegesen használni kívánjuk.
Az EURCLASS-ról bővebb tájékoztatót és egy videót az OHIM oldalán tekinthetnek meg, EUROCLASS rendszer közvetlenül itt érhető el.
Védjegy vs. családnév – döntött a TT a wohner.hu ügyében
A Tanácsadó Testület nemrégiben a wohner.hu domain név delegálhatóságával kapcsolatban foglalt állást, és a domain nevet a védjegyjogosult kifogása ellenére az igénylő javára delegálhatónak találta.
A tényállás szerint a Panaszos német cég “WÖHNER” közösségi védjegye alapján kifogást nyújtott be az említett domain név igénylésével szemben. Érvelése szerint az átlagos fogyasztók a wohner.hu doménnév kapcsán arra a téves következtetésre juthatnak, hogy a doménnév illetve az ahhoz kapcsolódó tartalom hozzá kötődik. Ezáltal domain igénylés megtévesztő, továbbá, mivel az igénylő egy gazdasági társaság, a domain használat kétség kívül gazdasági tevékenység körében valósulna meg, amely védjegybitorlást valósíthat meg.
Válaszában az igénylő előadta, hogy a álláspontja szerint a Panaszos igénye megalapozatlan, mert a „wohner” a társaság alapítóinak családneve.
A Tanácsadó Testület (TT) eljárása során a delegálás esetleges jogellenességét és a kérdéses domain név megtévesztő voltát vizsgálta.
Elsődlegesen megállapította, hogy a „wohner.hu” a Panaszos által említett, közösségi védjegyoltalomban részesített kifejezés ékezet nélküli változata. Ezt követően (a Panaszolt nyilatkozatának hiányában) a nyilvánosan elérhető céginformációk alapján megállapította, hogy a Panaszolt főtevékenysége a vasáru-, festék- és üvegkereskedés.
A Tanácsadó Testület 7/2000 (V.31.) Elvi Állásfoglalás szerint önmagában valamely domain igénylése is megvalósíthat védjegybitorlást, azaz jogellenes lehet. A TT gyakorlata szerint a védjegyoltalom – azaz a kizárólagos használati jog – nem csak az azonos megjelölésekkel szemben illeti meg a védjegy tulajdonosát, hanem a védjegyével hasonló megjelölésekkel szemben is, ha azt a fogyasztók összetéveszthetik a védjeggyel.
Azonban a TT “nem tárt fel olyan információt vagy adatot, amely megalapozta volna, hogy Panaszolt gyaníthatóan a védjeggyel összetéveszthető név alatt a fenti körben üzleti tevékenységet kíván folytatni.” Továbbá külön figyelembe vette, hogy “a Panaszolt indokolni tudta a domain név választását, hiszen az alapítók családnevét kívánja domain névként használni.” Ezekre tekintettel a TT úgy találta, hogy a domain név az igénylő részére delegálható.
A blog szerkesztője megjegyzi, hogy e bejegyzés megírásakor az igényelt domain név alatt, ahogy az igénylő válaszában is kifejtette, valóban a Wohner család családi honlapja található.
Azonban kritikaként említhető, hogy a TT ebben a döntésben kifejtett érvelése figyelmen kívül hagyta, hogy a domain név igénylője egy az alapítóktól elkülönült jogi személy volt, nem pedig a magánszemély valamint azt is, hogy a hatályos Domainregisztrációs szabályzat szerint az igénylés megtévesztő és jogellenes voltának fennállása nem konjunktív feltételek.
A Tanácsadó Testület 27/2011. (IX. 09.) sz. állásfoglalása a Nyilvántartó honlapján megtekinthető.
IPKat az IP Law blogon
Nemrégiben az IP Law blog egy új funkcióval bővült, a képernyő jobb oldalán ezentúl a legismertebb és legolvasottabb angol nyelvű szellemi alkotások jogával foglalkozó blog, az IPKat aktuális cikkei is megjelennek.
Az új funkció által a blog magyar olvasói is csupán egy kattintással elérhetik a IPKat legfrissebb cikkeit!
Jó olvasást kívánok!
Warning! Misleading payment requests!
Dear English speaking readers!
I kindly inform you that several IP owner has received misleading mails appear to be official from certain companies requesting payment for IP services. These mails appear to be official invoices in connection with patent, trademark or design applications. Please note that the companies actually offer an entry into a non official database as a service.
These services are not connected and have no legal effect with any official trade mark, patent, or design registration services provided by the Hungarian Patent Office, World Intellectual Property Organization, Office for Harmonization on the Internal Market or European Patent Office, there is no obligation to pay!
If you have any doubt please visit the following websites:
The warning of WIPO click here
The warning of OHIM click here
The warning of EPO click here
Figyelem! Kéretlen fizetési felhívások!
Kedves Olvasók!
Nemrégiben több jogosult hivatalosnak tűnő, félrevezető fizetési felhívást kapott bizonyos cégektől. A levelek szabadalmi-, védjegy- illetve mintaoltalmi bejelentéssel kapcsolatos hivatalos számlának tűnnek. A cégek a befizetett összegért valójában egy nem hivatalos adatbázisba való bekerülést ajánlanak fel szolgáltatásként.
Ezek a szolgáltatások nem állnak semmilyen kapcsolatban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, a Szellemi Tulajdon Világszervezete, az Európai Unió Belső Piaci Harmonizációs Hivatala és az Európai Szabadalmi Hivatal szolgáltatásaival, azokra semmiféle jogi hatással nincsenek, tehát semmiféle fizetési kötelezettség nincs.
Ha a blog olvasóinak bármilyen kétsége merülne fel, kérem, hogy látogassák meg a következő oldalakat:
A WIPO felhívása itt elérhető.
Az OHIM felhívása itt elérhető.
Az EPO felhívása itt elérhető.
Minden, amit az OHIM mediációs szolgáltatásáról tudni kell
Az IPKat blog a nemrégiben hasonló címmel közölt egy cikket, amely az OHIM új mediációs szolgáltatásával foglalkozik.
A mediációs eljárás a védjegy- és formatervezési mintákkal kapcsolatos inter partes eljárásokban, az elsőfokú döntés meghozatala után, a fellebbezéssel párhuzamosan kérhető (amelyet, ha szükséges, erre tekintettel felfüggesztenek).
A mediáció réven a felek békés megegyezést érhetnek el anélkül, hogy a fellebbezés folytán újabb érdemi döntés meghozatalára kerülne sor. A mediációs egyeztetésekre általában Alicantéban kerülne sor (abban az esetben, ha OHIM Brüsszeli Irodáját választják helyszínül a felek, akkor a mediátor utazási költségeinek fedezésére 750 € fix összegű díjat kell fizetni), egyébként az eljárásnak külön díja nincsen (de a fellebbezés 800 € díját be kell fizetni, mielőtt a mediációt a felek igénybe vennék).
Az IPKat cikke szerint sajnos az OHIM által megjelölt spanyolországi és brüsszeli helyeken kívül egyelőre más helyek nem választhatók a mediáció helyszíneként, és a fellebbezés előtti fázisokban (pl. cooling off időszakban) sem vehető igénybe a mediáció. További hátránya az eljárásnak, hogy a fellebbezési díj akkor sem jár vissza, ha a mediáció révén a felek megegyeznek.
A blog szerkesztője úgy gondolja, hogy ez az eljárás a magyar jogosultak számára nem lesz népszerű, tekintettel arra, hogy jelen pillanatban csak két külföldi helyszínen vehető igénybe, továbbá azért, mert a felek nem kaphatják vissza (még részben sem) az fellebbezési eljárás díját.
Az új szolgáltatással kapcsolatos összes dokumentum és egy rövid tájékoztató videó az OHIM oldalán elérhető.
Védjegyjogi lecke híres feltalálóktól
A Slate online magazin honlapján találtam a következő bemutatót. A bemutató címe: “There Once Was a Man Named Leotard.” (A “leotard” angol szó egyébként magyarul “akrobatatrikót”, vagy “testre simuló tornadresszt” jelent.)
A slideshow olyan híres vagy ismert embereket mutat be, akiknek a neve, az általuk feltalált, vagy róluk elnevezett áruk megnevezéseként főnévvé vált. Ilyen például Jules Leotard, akinek a neve az angol anyanyelvűek számára eggyé vált a szűk akrobatatrikóval.
Eljátszva azzal a gondolttal, hogy ha az említett feltalálók védjegyet szereztek volna (természetesen azt is feltételezve, hogy eleve lehetséges lajstromozás, a védjegyek még oltalom alatt állnának, illetve, hogy az oltalmukat folyamatosan meghosszabbítják és nem törlik), a feltalálók mára azzal a kérdéssel szembesülnének, hogy lehetséges, hogy a védjegyük időközben elveszítette a megkülönbözető képességét. Ez akkor fordul elő, ha a védjegyet a fogyasztók oly módon kezdik használni, hogy a védjegy az oltalommal érintett termékek általános fajtanevévé, köznévvé válik.
A hatályos védjegytörvény (Vt.) 2.§ (2) bekezdés a) pontja szerint a “megjelölés különösen nem alkalmas a megkülönböztetésre, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak.”
Tehát az Vt. szerint a lajstromozást gátló, ún. abszolút kizáró okok közé tartozik a megkülönböztető képesség hiánya, abban az esetben, ha ez később következik be, akkor ez az ok az a védjegyoltalom megszűnésének egyik esete (természetesen a megszűnés megállapítása nem automatikus, ezt egy az SZTNH előtti eljárásban kell kérelmezni).
A feltalálók számára jó tanács: abban az esetben, ha a nevüket adják a találmányhoz, és nem szeretnék azt, hogy a találmány neve a termékkel “egybeforrva”, az áru megnevezésére szolgáló főnévvé váljon, a nevüket mindig jelzőként kapcsolják a termék nevéhez!
Forrás: www.duetsblog.com