Megjelent a főtanácsnok indítványa az ONEL/OMEL ügyben

  1. július 5-én megjelent a Sharpston főtanácsnok várva várt indítványa a C‑149/11. számú Leno Merken BV v. Hagelkruis Beheer BV (ismertebb nevén ONEL/OMEL) ügyben.

Az ügy tényállása viszonylag egyszerű: az “OMEL” Benelux bejelentés ellen felszólalást nyújtottak be a korábbi “ONEL” közösségi védjegy alapján. A felszólaló igazolt használatot Hollandiában, de egyéb közösségi használatot nem tudott. A Benelux Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatal elutasította a Leno felszólalását, mivel úgy vélte, hogy egy országban történő tényleges használat nem minősül jogfenntartó használatnak.

A Leno jogorvoslati kérelemmel élt e határozattal szemben a hágai regionális fellebbviteli bíróság előtt. E bíróság előtt nem volt vitatott, hogy:
i. az „ONEL” és az „OMEL” hasonló védjegyek;
ii. a védjegyeket azonos vagy hasonló szolgáltatások tekintetében lajstromozták;
iii. az „ONEL” és az „OMEL” között fennáll a fogyasztók részéről az összetévesztés veszélye;
iv. a Leno az „ONEL” védjegyet ténylegesen használta Hollandiában.

A Leno és a Hagelkruis közötti vita arra vonatkozik, hogy a Lenónak az „ONEL” védjegy tényleges használatát egynél több tagállamban kell‑e bizonyítania annak érdekében, hogy felszólalhasson az „OMEL” védjegy Hagelkruis általi lajstromoztatása ellen.

A hágai bíróság ezért a következő kérdéseket terjesztette az Európai Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

A Német Szövetségi Szabadalmi Bíróság 2011-es case-law gyűjteménye

A Német Szövetségi Szabadalmi Bíróság (Bundes Patent Gericht, a továbbiakban: BPatG) nemrégiben közzétette a 2011. évi éves jelentését. A 156 oldalas jelentés a BPatG tevékenységét érintő statisztikák és üzleti jelentések mellett tartalmaz szabadalmi-, formatervezési mintaoltalmi-, valamint védjegyjogi esetjog-gyűjteményt német illetve angol nyelven, emiatt ajánlom ezt a dokumentumot az IP Law blog olvasói figyelmébe.

A teljes jelentés a következő linkre kattintva elérhető.

Az angol nyelvű védjegyjogi esetjog összefoglalót különösen ajánlom, mert logikusan végigvezet a gyakorlatban előforduló egyes védjegyjogi kérdéskörökön.

A BPatG 2011-es védjegyjogi case-law összefoglalója itt megtekinthető.

London 2012: az olimpiai jelképek védelme

Mint az köztudott, a 2012. évi nyári olimpiai játékoknak, hivatalos nevén a XXX. nyári olimpiai játékoknak London ad helyet. Miközben a világ lázasan készül erre a sporteseményre, érdemes áttekinteni az esemény szellemi tulajdon-védelemmel kapcsolatos aspektusait.

Úgy gondolom, hogy mindenki számára ismert, hogy az olimpiai mozgalom leghíresebb jelképe az egymásba fonódó öt színes karika.

Ki ne ismerné ezt a jelképet?

A hét formatervezője – Csire Géza és a paq chair

Az IP Law blog hagyományt kíván teremteni azzal, hogy időről időre bemutatja feltörekvő formatervezők munkáit. Ennek megfelelően a blogon közzétételre került egy felhívás, melyre jelentkezett a következőkben bemutatandó fiatal formatervező.

A jelentkező a Maform alapítója, Csire Géza volt, aki ipari termék- és formatervező mérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, jelenleg pedig a BME PhD hallgatója.

A 26 éves formatervező egyik alkotása kitűnő megoldást kínál arra, hogy egy éjjel ágyként funkcionáló matracot miként lehet nappalra ízléses ülőbútorrá varázsolni. A termék honlapján szereplő történet szerint a “paq chair” ötletét költözés ihlette. Csire Géza 2010 tavaszán új albérletbe költözött, és nem vitt magával mást, csak egy egyszerű szivacsmatracot. Szerette volna a szobáját otthonossá tenni úgy, hogy napközben elrejthesse a rendetlen szivacságyat és egyben helyet tudjon kínálni a hozzá érkező vendégeknek.

Védjegybejelentés fejezetcímmel vagy mégsem II. rész

Az SZTNH nemrégben közzétette tájékoztatóját a Nizzai Megállapodás szerinti osztályozás fejezetcímeinek alkalmazásáról az IP Translator ügyre tekintettel. A blogon ezt változtatás nélkül, teljes egészében közzétesszük.

“1. Bevezetés

A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 50. §-ának (2) bekezdése alapján a védjegybejelentésnek tartalmaznia kell az árujegyzéket, amely azoknak az áruknak, illetve szolgáltatásoknak a felsorolása, amelyekkel kapcsolatban a megjelölésre védjegyoltalmat igényelnek. A Vt. 51. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján az árujegyzék a bejelentési nap elismerésének is feltétele. A Vt. 52. §-ának (3) bekezdése alapján az árujegyzékben az árukat, illetve a szolgáltatásokat a gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Osztályozás) szerinti osztályok feltüntetésével, és – lehetőség szerint – az abban szereplő elnevezések használatával kell felsorolni.

Felhívás feltörekvő formatervezők számára

Az IP Law blog hagyományt kíván teremteni azzal, hogy feltörekvő formatervezők számára olyan ingyenes megnyilvánulási alkalmat biztosít, amelynek keretében megmutathatják magukat és műveiket a nagyközönség számára.

Jelentkezni az info@iplaw.hu email címre küldött maximum egy A/4 oldal (szokásos Times New Roman, 12-es betűméret, szimpla sorköz) terjedelmű bemutatkozással lehetséges, amely kitér a jelentkező szakmai életútjára, megmutatni kívánt munkáira, illetve esetleges szakmai elismeréseire. A jelentkezéshez kérjük csatolni a jelentkező munkáiról készült fotókat, videókat (utóbbi esetben link is elegendő). A jelentkezés benyújtását a bemutatkozó anyag nyilvánosságra hozatalához való hozzájárulásként tekintjük. A bemutatkozás tartalmát tekintve egyéb korlátot nem kívánunk állítani.

A jelentkezések benyújtásának határideje: 2012. július 20.

Védjegybejelentés fejezetcímmel vagy mégsem? I. rész

A 2012. június 19-én a CJEU meghozta a rég várt ítéletét az IP Translator ügyben (C-307/10). A blogon 3 bejegyzés keretében fogom részletesebben ismertetni az ügyet, az OHIM válaszát, valamint azt, hogy az eset milyen gyakorlati kérdéseket és problémákat vet fel.

A Bíróság ítéletének rendelkező része egyébként a következő:

“A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a védjegybejelentés tárgyát képező árukat és szolgáltatásokat a bejelentő kellően egyértelműen és pontosan jelölje meg, annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők pusztán ennek alapján is meg tudják határozni a védjegy oltalmának terjedelmét.