Adwords és védjegy újra – az Interflora ügy

Az Interflora ügyben az Európai Bíróság a Google és Bergpechte ügyekhez hasonlóan fontos megállapításokat tett a védjegyek Google Adwords hirdetés keretében történő használatával kapcsolatban.

Az ügy tényállása szerint a felperes Interflora Inc. társaság nemzetközi virágküldő hálózatot üzemeltetett, az alperes, a Marks & Spencer plc. (a továbbiakban: M & S), szintén virágok értékesítését és kézbesítését végezte. Az alperes az „AdWords” reklámszolgáltatás keretében kiválasztotta az „Interflora” kulcsszót, valamint e kulcsszó kisebb eltérésekkel képzett változatait, továbbá az Interflora szót tartalmazó kifejezéseket (mint például „Interflora Flowers”, „Interflora Delivery”, „Interflora.com”, „Interflora.co.uk”). Amikor valamely internethasználó a Google keresőmotorjába az „interflora” szót vagy az említett valamely kifejezést írta be, akkor az alperes egyik hirdetése jelent meg a „szponzorált linkek” rovatban. Az eljáró angol bíróság az eljárás felfüggesztése mellett döntött és az Európai Bírósághoz fordult előzetes döntésért. Az eljáró angol bíróság a következő kérdéseket intézte az Európai Bírósághoz:

Saját védjegy esetén is marasztalhatnak bitorlásban?

A Juzgado de lo Mercantil n. 1 de Alicante spanyol bíróság érdekes kérdésben kérte az Európai Bíróság állásfoglalását, nevezetesen, hogy lehetséges-e védjegybitorlási perben marasztalni azt az alperest, aki a felperesnél későbbi, lajstromozott védjeggyel rendelkezik.

2012. november 15-én megszületett Mengozzi főtanácsnok véleménye a C‑561/11 számú eljárásban, amely erre a kérdésre igennel válaszolt.

Az alapügy felperese, a Fédération Cynologique Internationale (a továbbiakban: FCI), egy, 1911‑ben a kinológia támogatása céljából létrehozott nemzetközi egyesület, mely a következő 2005. június 28‑án bejelentett és 2006. július 5‑én lajstromozott védjegy jogosultja a 35., 41., 42. és 44. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében:

Védjegy AdWords hirdetésben történő használata – a BergSpechte ügy

Az IP Law blogon új rovat indul, melynek célja, hogy az utóbbi évek IP-vel kapcsolatos előzetes döntéseit vegye számba, ugyanis az Európai Bíróság ezen határozatai kötelezők nemcsak az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kezdeményező nemzeti bíróság, hanem a tagállamok valamennyi bírósága számára is. A sorozat különös hangsúlyt fektet a védjegyekkel kapcsolatos előzetes döntésekre.

A sorozat első tagjaként a C-278/08. számú Bergspecthe ügyet mutatom be. Az alapügy tényállása szerint a felperes (a Die BergSpechte Outdoor Reisen und Alpinschule Edi Koblmüller GmbH) a jogosultja az alábbi osztrák védjegynek a 25. osztályában tartozó áruk, különösen ruházati cikkek, a 39. osztályba tartozó szolgáltatások, különösen utazások szervezése és a 41. osztályba tartozó szolgáltatások (nevelés, oktató tanfolyamok, sport‑ és kulturális tevékenységek) vonatkozásában:

Védjegybejelentés fejezetcímmel vagy mégsem? IV. rész

A WIPO Nemzetközi Irodája (a továbbiakban: Nemzetközi Iroda) 2012. november 23-án tájékoztatást közölt a honlapján a Nizzai Megállapodás szerinti osztályozás fejezetcímeinek alkalmazásáról.

Egy korábbi bejegyzésben tárgyaltam, hogy az IP Translator ügy kapcsán az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy a fejezetcímet alkalmazó bejelentőnek pontosítania kell, hogy kérelme az ezen osztály betűrend szerinti jegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egészére, vagy azok közül csupán bizonyos árukra, illetve szolgáltatásokra vonatkozik‑e. Amennyiben a bejelentés az említett áruk és szolgáltatások közül csak bizonyos árukra és szolgáltatásokra vonatkozik, a bejelentő köteles pontosítani, hogy az említett osztályba tartozó áruk, illetve szolgáltatások közül melyekre vonatkozik a kérelme.

Védjegybejelentés fejezetcímmel vagy mégsem? III. rész

Hétfőn volt szerencsém személyesen részt venni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és a Magyar Védjegy Egyesület közös szervezésében megrendezésre került II. védjegyszakmai ügyfélfórumon.

A fórumon dr. Gonda Imre, dr. Tóháti Márta és dr. Hegedűs Viktória tartott nagyon hasznos előadásokat, mely előadások az IP Translator által felvetett elméleti és gyakorlati kérdéseket boncolgatták.

Bár a blogon röviden már beszámoltam az IP Translator döntésről, úgy gondolom, hogy e bejegyzésben részletesebben is szükséges ismertetni az alapproblémát.

Pályázati felhívás – IPARJOG_12

Az Új Széchenyi Terv keretében a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2012. november 9-én meghirdette a „Magyar szellemi alkotások hazai és külföldi iparjogvédelmi oltalmának támogatása” (IPARJOG_12) című pályázatot.

A pályázat szabadalmak, használati minták és formatervezési minták (design) magyar és külföldi bejelentésére vonatkozik.

Több mint két éves szünet után ismét igényelhető pályázati úton támogatás a szellemi alkotások külföldi iparjogvédelmi oltalmának megszerzéséhez és fenntartásához, ugyanakkor a támogatható tevékenységek köre immár a hazai oltalomszerzéssel kapcsolatos költségekre is kiterjed. A korábbi gyakorlattól eltérően a pályázatok értékelése könnyített elbírálású eljárásrendben történik: a támogatás feltétele az SZTNH által a bejelentés tekintetében kiállított írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés, illetve a nemzetközi kutatási szerv által kiállított írásos vélemény vagy nemzetközi elővizsgálati jelentés csatolása.

Pusztán egy linken keresztül hozzáférhető szerződés nem elég

Az 2012. július 5-én az Európai Unió Bírósága meghozta ítéletét a C‑49/11. számú előzetes döntéshozatal iránti ügyben (az előterjesztő bécsi bíróság előtt a felek a Content Services Ltd. és a Bundesarbeitskammer voltak).

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20‑i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozott. A Bíróság megállapította, hogy a távollevők között kötött szerződések esetén az olyan kereskedelmi gyakorlat, amely abban áll, hogy csak az érintett vállalkozás honlapjára mutató hiperlinken keresztül teszi hozzáférhetővé az e rendelkezésben előírt információkat, nem teljesíti az említett rendelkezés követelményeit, mivel ugyanezen rendelkezés értelmében ezen információkat nem „közli” e vállalkozás, és „nem kapja” meg a fogyasztó, továbbá mivel az olyan honlap, mint amelyről az alapügyben szó van, az említett 5. cikk (1) bekezdése értelmében nem tekinthető „tartós hordozófelületnek”.

A forgalmazói védjegyhasználat aspektusai – a Royal Canin bolt ügy

A blogon már korábban jelent meg egy bejegyzés a forgalmazói védjegyhasználat kérdéseivel kapcsolatban. László Áron összefoglalója szerint az alapprobléma a forgalmazói és a védjegy-jogosulti érdek ütközése. Nevezetesen a védjegyjogosultnak kizárólagos joga a védjegy használatára, a forgalmazók pedig rendszerint azzal védekeznek, hogy egyrészt mivel ők árulják a védjegyjogosultak eredeti termékeit, valamilyen módon meg kell nevezniük azokat, ehhez pedig szükségszerű, hogy használják a védjegyet, másrészt a termékeket jogszerű módon, esetleg magától a védjegyjogosulttól vásárolták meg, így az eladások fokozása a védjegyjogosultnak is érdeke, a védjegyjogosult bevételeit is növeli.

A forgalmazói védjegyhasználat jogszerű módjával kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla 2012. május 12. napján egy jelentős és iránymutató jellegű döntést hozott. Az ügy tényállása a következő volt:

A felperes volt a jogosultja a következő ábrás közösségi védjegynek a 31. osztályában állati tápok, termékek illetve a 35. osztályában állateledelek és állatoknak való árucikkek kiskereskedelmi értékesítése szolgáltatás vonatkozásában.

Eredeti Royal Canin logó

Megjelent a főtanácsnok indítványa az ONEL/OMEL ügyben

  1. július 5-én megjelent a Sharpston főtanácsnok várva várt indítványa a C‑149/11. számú Leno Merken BV v. Hagelkruis Beheer BV (ismertebb nevén ONEL/OMEL) ügyben.

Az ügy tényállása viszonylag egyszerű: az “OMEL” Benelux bejelentés ellen felszólalást nyújtottak be a korábbi “ONEL” közösségi védjegy alapján. A felszólaló igazolt használatot Hollandiában, de egyéb közösségi használatot nem tudott. A Benelux Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatal elutasította a Leno felszólalását, mivel úgy vélte, hogy egy országban történő tényleges használat nem minősül jogfenntartó használatnak.

A Leno jogorvoslati kérelemmel élt e határozattal szemben a hágai regionális fellebbviteli bíróság előtt. E bíróság előtt nem volt vitatott, hogy:
i. az „ONEL” és az „OMEL” hasonló védjegyek;
ii. a védjegyeket azonos vagy hasonló szolgáltatások tekintetében lajstromozták;
iii. az „ONEL” és az „OMEL” között fennáll a fogyasztók részéről az összetévesztés veszélye;
iv. a Leno az „ONEL” védjegyet ténylegesen használta Hollandiában.

A Leno és a Hagelkruis közötti vita arra vonatkozik, hogy a Lenónak az „ONEL” védjegy tényleges használatát egynél több tagállamban kell‑e bizonyítania annak érdekében, hogy felszólalhasson az „OMEL” védjegy Hagelkruis általi lajstromoztatása ellen.

A hágai bíróság ezért a következő kérdéseket terjesztette az Európai Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából: